A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

A liget szépségét Juhász Gyula és Balázs Béla sorai és Károlyi Lajos színei dicsérik. A már említett Kállay-ligetben ünnepelt a felszabadulás előtt a szegedi szervezett munkásság május elsején. Az újszeged! ármentesített földeket, kereken 1900 holdat, elsősorban a Marostőt, 1883-ban adta a Város bérbe huszonöt esztendőre. A Marostő ármentesítése még 1874/75-ben is úgy történt, hogy nyolc évi ingyenhasználatért a bérlők, főleg alsóvárosiak, bizonyos mennyiségű földet tartoztak a töltésbe beleépíteni. A pár holdas bérleményeken hamarosan belterjes munka, kertészkedés kezdődik. Újszeged történetében, gazdasági fejlődésében mindenesetre döntő jelentőségű a Maros szabályozása és ármentesítése, nyomában pedig a kertészkedés kibontakozása, amelynek mozgató lelke a régi Szeged egyik legérdekesebb alakja, Pillich Kálmán ügyvéd. Egyéniségét Móra Ferenc (Szegedi tulipános láda), Czibula Antal (A nagy diktátor), Szi-gethy Vilmos (A régi Szegedből az újba) örökítette meg nagy szeretettel és különös szegedi humorral. Mellette Mayer Miklós városi főkertészt, az újszeged! rózsakultúra úttörőjét kell a művelt társadalom köréből említenünk. Pillich Kálmán nevét népünk körében máig őrzi az Újszeged és Szőreg határán, a kamaratöltés mentén hosszában húzódó telep. Régi hivatalos neve Pillichtelep, а mostani pedig Újszőreg, népünk ajkán manapság is Pillikfalva. Kincstári föld volt, amelyet Pillich 1912 táján parcelláztatott a Város és környék szegénysége, főleg kertészek, napszámosok, kendergyári munkások között. Pillich Kálmánnak egyébként már 1871-ben rózsakertészete nyílt Újszegeden. Itt a bérföldön kezdte meg működését a rókusi Szögi József, Bereczki Máté barátja, akinek nemesített, szögiduránci néven emlegetett barackfajtája országos hírűvé vált. Ott volt még az úttörők között az alsóvárosi Rácz Ferenc, akinek a nyolcvanas években gyümölcsfaiskolája virágzott. Példáját mások is követték. Az újszegedi virág- és fakertészet kialakulását Szalóky István jellemezte. Eredményeinek és a mi kutatásainknak ismertetése ebbe a kis áttekintésbe nem fér bele. Újszeged gazdasági életében a kertészkedés mellett hosszú évtizedeken át çsak a superplaccok helyén létesült fűrésztelepnek, a mai ládagyárnak, továbbá az újszegedi kendergyárnak volt jelentősége. A gyárat a múlt század nyolcvanas éveiben egy Hipp nevű dús-gazdag bácskai német alapította Narbuth balti mérnök társaságában (1886). Az újszegedi, meg a szegedi (Bakay) gyár klasszikus példája annak, hogyan válik a paprikához és szalámihoz hasonlóan világjelentőségűvé egy kézműves műhelyből bontakozó szegedi iparág. E gyárak már századunk elején kinőnek a helyi, sőt hazai anyagbeszerzés korlátaiból is: nemcsak európai, hanem tengerentúli nyersanyagból is dolgoznak. így az olaszkendör Bakay Nándor feltárása nyomán még a múlt századból ismeretes, és kiváló minőségéért közkedvelt. Importálnak oroszkendört is. Az aloe, munkások, kötélverők ajkán aluj levélrostját nemcsak a gyárak, hanem szegedi kismesterek is szívesen dolgozzák föl hintakötéllé, ruhaszárító kötéllé. Jelentős volt a manilla, vagyis a manilakender behozatala is: futószőnyeg, szárító kötél, hajókötél készült belőle. A szizal, népiesen sziszáj agavefajták leveleiből készült rost. Elterjedt a kötélverők körében is. Fölbukkant a dél-amerikai mauriciusz is. A benaresz nevezetű indiai kenderfajta nem tudott népszerűvé válni. A két világháború között ennek 292