A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

feldolgozásával csak a kendergyárak foglalkoztak. Szintén ebben az időben került megmunkálásra a gyárakban a rami, amely Csehszlovákiából szállított kenderfajta volt. A szocialista gyárüzem is kivételes jelentőségnek örvend világszerte. Kívánatos volna munkásságának mielőbbi gazdaságtörténeti feldolgozása és a benne máig ható szegedi környezet hatásának megrajzolása. Az újszegedi, művészileg jelentéktelen neogótikus templom (1910), Wibart Ferenc alkotása. Az egyetem városunkba telepedésével (1921) nagyarányú építkezés vált szükségessé. Fölmerült a terv, hogy a klinikákat, egyáltalán az egyetemi városrészt debreceni példára Újszegeden, éspedig a ligettől északra a körút és a Tiszatöltés közötti területre építik. A közművesítés hatalmas költségeire, továbbá katonai szempontokra való hivatkozással a gondolatot elejtették. Az egyetemi intézményekből egyedül a füvészkert került Újszegedre. Oktatási, illetőleg egészségi célokat szolgál már a század eleje óta a tanítóképző (ma Rózsa Ferenc gimnázium), a lelencház néven emlegetett gyermekmenhely (ma gyermekkórház), a szerb-bánáti vagyonközösség egykori középiskolai internátusa (védőnőképző), továbbá a korszerű kenderkultúra szolgálatára épített szakközépiskola, népiesen kendörakadémia (Délalföldi Mezőgazdasági Kutatóintézet), továbbá a vakok intézete és az Árpád-otthon (fiatalkorúak javítóintézete). Végül igen röviden szólanunk kell Újszeged XX. századi általános történetéről is. Az újszegedi háromszög 1918—1921 között jugoszláv megszállás alá került, a békeszerződés azonban hazánknak ítélte. 1944. október 8-án a németek felrobbantották a közúti hidat. Ez azonban nem akadályozza meg a szovjet hadsereget, hogy két nap múlva a Bertalan Lajos vízimérnök tiszteletére emelt Bertalan-emléknél rögtönzött fahídon át ne keljen a Tiszán. Sokan emlékeznek még rá, hogy 1945—1948 között a gyalogközlekedés hajóhídon, a teherszállítás, illetőleg kocsiforgalom pedig kompon történt. Újszeged azóta a legrohamosabban fejlődő városrésze Szegednek. Korszakos jelentőségű az Odessza-negyed építkezése, amely külső megjelenésében és társadalmi összetételében egyaránt Szeged legmodernebb részének ígérkezik. Erről és egyéb nagyszabású tervekről (biológiai intézet, pártfőiskola, födött uszoda stb.) azonban majd a jövő helytörténeti kutatójának kell írnia. Pontosabb irodalom Bakay Nándor: Mária Terézia Szegeden. A Szegedi Napló Karácsonyi Könyve. Szeged, 1899. Bálint Sándor: Szegedi szótár. I—

II. Budapest, 1957. Bálint Sándor: Szeged városa. Budapest, 1959. Kiss Ferenc—Tonelli Sándor—Szigethy Vilmos: Szeged legújabbkori története. Budapest, 1927. Az Újszeged visszacsatolásáról szóló fejezet. Piliicb Kálmán: Üjszeged múltja és jelene. Szegedi Napló, 1898, 75., 76. szám Reizner János: Szeged története. I—

IV. Szeged, 1900. Szalóky István: A szőregi faiskolák története. Budapest, 1954. Tápay-Szabó László: Szeged halála és feltámadása. I—III. Szeged, 1929 Új-Szeged ünnepélyes bekebelezése. Szegedi Napló, 1880, 129. szám 293