A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Solymos Ede: Levéltári adatok a szegedi halászat történetéhez

tulipántos ládával, tornyos nyoszolyával, a falakon pedig halász eszközökkel, szákkal, hálóval, puttyogatóval, kábákkal stb. A gerendába kis halászhajóval és bárkával. A sarokban léces bormérővel és búbos kemencével. A konyhában tányéros fogassal és tápéi gyékény kanalassal, czifra fakanállal. Ez által az ős Szeged halászcsárdája meg lenne örökítve. S úgy a helybeli közönség, mint a városunkat látogató idegenek a szegedi híres halászlevet

21 itt eredetileg készítve kaphatnák. Azonkívül szalonnás csuka, harcsás káposzta, hal kocsonya, savanyú hal, ikraleves, és minden magyaros étkek ott kaphatók lennének. Miután Ő Felsége apostoli királyunk is foglalkozására nézve halász, jövőre ha városunkat meglátogatni kegyeskedik, a szegedi halászok, mint 1857-ik évben a halászcsárdában fogadnák ő Felségét, hol aztán tiszteletére halász ünnepély rendeztetnék, mely 1857-ik évben is megnyerte Királyi Ő Felsége legmagasabb tetszését. (Ez alkalommal ezüst bográccsal ajándékozták meg.) Ezen díszes halászkert a közönség kedvenc szórakozási helye lenne, hol a halvásár megszemlélése után a halászcsárdában üdülést nyerhetne. A rakpartnak pedig, mivel kívülről sétánynak látszana, díszére lenne." Tisza Lajos a kérvényt visszaküldi a városnak, hogy saját hatáskörben intézkedjék, de az alábbi megjegyzéseket fűzi hozzá. A halpiac számára a legalkalmasabb hely az épülő új híd jobbparti lejárójának két oldalán képződő kis terek, s az esetleg itt építendő közcsarnok lenne. Központi fekvésű, a rakpartban a bárkák számára öblöt is lehetne kiképezni. Itt ugyan csak a híd megépítése után lehetne elhelyezni a halpiacot, de a vízvezetéket már ennek megfelelően kell megtervezni. Addig is ideiglenesen a Tisza Lajos körút felső végén már kiépült lépcsőzetes rakparton, nagy vízállás esetén a pénzügyi igazgatósági épület Tisza felé néző homlokzata előtt levő kövezett partrészen kell elhelyezni. A kérvényben említett telek nem alkalmas, mert a tervek szerint ez magánépítkezések céljára szolgál, és a már meglevő pénzügyi épület szabad tűzfala rontaná is a városképet. A csárda építése nem városi feladat, ezt mindenütt magánvállalkozásban létesítik. A közgyűlés 1883. jan. 22-én Tisza javaslatát hagyja jóvá.

22 A múlt század második felében országosan nagy mérvű halapadás tapasztalható az árvízmentesítési és folyamszabályozási munkák következtében, amit még más egyéb okok is súlyosbítottak.

23 1872. okt. 26-án a földmívelésügyi minisztérium 13 101 sz. rendeletével felszólítja a törvényhatóságokat, hogy addig is, míg a halászati törvény elkészül, szabályrendeletekkel tiltsák a halászat káros gyakorlását. Szeged tanácsa 1873. jan. 14-én Wagner Károly tanácsnok elnökletével szakbizottmányt küld ki a szabályrendelet kidolgozására. Március 13-án Csongrád, ápr. 7-én Csanád megye szabályrendeletét is megkapják. Aug, 4-én ismételten kinevezik a bizottságot, melynek tagjai Wagner Károly tanácsnok mint elnök, Nováky Gyula I. mérnök, Csiváry Pál alkamarás, Csikós Imre, Csúri József, Tóth Mihály Ferenc és Tóth Döme halászgazdák. Közben jellemző epizód játszódik le. 1874. elején Csongrád megye Tiszán inneni járásának szolgabírája panaszt tesz Szeged főkapitányánál, hogy Bitó Ferenc szegedi halász a megye területéhez tartozó „Marostű"-ben nem csak veiszeket állított fel, de ezenfelül a tápéi nagy Tiszán már tiltott időben is halászott. Mikor a községi közeg ennek felhagyására felszólította, „gúnnyal nyilvánítá, hogy neki a Tápé község elöljárósága nem parancsol". A szolgabíró kéri, hogy Szeged hajtsa be Bitón a pénzbüntetést. A város röviden válaszol: a szabályrendelet Szegeden nem lett kihirdetve, így jogerejűnek nem tekintik. Csongrád megye a minisztériumhoz fordult, s az 21 A „halászlé"—„paprikásbal" vitához lásd Sólymos i. m. 228—229., Halászat 1964. 143 1. és Petőfi Népe 1965. jún. 27. 22 SZÁL. Polg. m. iratok (11833/882) lev.: 8659/1883. és Tanácsi okiratok 2368/1857. 23 Vö. Sólymos i. m. 14—16. és 26—30. 1. 4 A Móra F. Múzeum Évk. I. 49