A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Solymos Ede: Levéltári adatok a szegedi halászat történetéhez

dec. 5-én megrója a várost, nem elég, hogy még mindig nem készítette el a szabályrendeletet, de még a segédkezet is megvonta Csongrád megyétől. Szeged válasza: a város kisebb és nagyobb halászati joga, hova a marostői halászat is tartozik 1873. jan. 1-től 1875. dec. végéig a szegedi lakos Bitó Ferencnek és társainak van bérbeadva 621 forintért. A marostői terület Szeged tulajdona, bár közigazgatásilag Csongrád megye. Szabályrendeletüket Szegeden nem hirdették ki, sőt Szegeddel, mint nagybirtokossal sem közölték. így az Szeged birtokára nem kötelező, tehát jogalap sincs a Szeged városában lakó Bitó Ferenctől más hatóság által kirótt büntetés beszedésére. A város különben sem ismerte el a meg nem küldött szabályrendeletet, így annak érvénye sincs.

24 A minisztérium, nyilván hogy hasonló bonyodalmak ne keletkezzenek, 1874. nov. 17-én felhívja a Tisza halászatában érintett megyéket, hogy közös szabályrendeletet dolgozzanak ki. Ekkorra már Bacsbodrog és Baranya elkészítette közös rendeletét a Dunára. Szeged is készít egy tervezetet, mely ellen 1875. jan. 7-én a helybeli halászok 61 aláírással tiltakoznak: .,nálunk az ivarzó hal a töltések közé szorított tisza és maros folyókban a gőzhajózás általi zaklatás folytán állandóan nem tenyész, hanem csak a tisza áradásakor jelenik meg a dunáról, s ha petéit lerakta, vissza megy ismét a nagyobb vízre, de az itt lerakott petéből kelő szaporulat sem marad meg nálunk, mert oly ártéri területek, holott elrekesztés által azok fentartását biztosítani lehetne, nálunk nem léteznek, a csekélyebb árterek pedig az év augusztus, szeptember s október havában rendszerint megapadván, az azokban létező apró halak víz hiány miatt részint önként elvesznek, részint a ragadozó madarak s egyéb állatok martalékává esnek . . . Hogyha az egy fonton aluli nagyságú halaknak kihalászása tiltatik ... a halászat végkép megszűnik". A febr. 15-i közgyűlésen hasonló szellemben nyilatkoznak. Aug. 8-án új bizottságot neveznek ki, hogy az érintett megyékkel közös rendeletet dolgozzanak ki. Wagner Károly elnök mellett Dobó Miklós, Csiszár József, Bitó Ferenc, Zsótér Andor, Csúri József a bizottság tagjai. 1876. jan. 16-án kerül sor Szeged, Csongrád, Csanád, Bacsbodrog, Torontál megyék és a kikindai kerület kiküldötteinek tanácskozására. "Wagner Károly bevezető beszédében hangoztatja hogy a halhiányt nem a szabályrendeletben meggátlandó halpusztítások okozzák, hanem a folyamszabályozások és a gőzhajózás által megváltoztatott viszonyok, ezért a tilalmak a halbőséget nem fogják visszahozni, eredményeit csak a déldunai vidék élvezheti, hová a felnövekvő halak vándorolnak. Országos halászati törvényre van szükség. Ez alkalommal dolgozták ki azt a szabályrendeletet, melyet a minisztérium jóváhagyása után 1877-ben nyomtatásban is kiadtak.

25 De mit tartalmaztak ezek a szabályrendeletek, amivel a halászok oly nagy felháborodását váltották ki? Előttünk fekszenek Csanád vm. 1873-as, Szeged 1875-ös, Baranya—Bacsbodrog 1875-ös szabályrendelete, valamint a Szeged— Csongrád—Csanád—Torontál—Bacsbodrog területére szóló 1876-os szabályrendelet. Mindegyik kimondja, hogy csak ennek alapján szabad halászni, Baranya— Bacsbodrog azt is kiköti, hogy a községek kötelesek árverésen kiadni a halászati haszonvételt. A tilalmi időket ápr. 1—jún. 30. közöttre állapítják meg, Csanád ápr. 15— jún. 15. között, míg a végleges szept. 15—nov. 15. között pisztrángra és lazacra 24 SZÁL Kgy. jk. 1873., 47.. 195 .és polg. m. iratok (1417/873.) lev.: 3125/73. 10996/73. (2578/874.) lev.: 8006/874. 21015 874. 17617/874. 25 Uo. (2578/874. és 1417/873.) lev. 7031/1876. 4567/878. 7031/876. 12787/875. 17401/876. Kgy. jk. 1876., 271. 50