A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi kőolaj- és földgázkutatás levéltári dokumentumai (1917–1947)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/1 A SZEGEDI KŐOLAJ- ÉS FÖLDGÁZKUTATÁS LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMAI (1917-1947) OLTVAI FERENC—VINCZI KÁRÓL

YNÊ (Szeged, Csongrád megyei I. sz. levéltár) Levéltári kutatásaink közben több alkalommal találkoztunk szegedi anyagokban a kőolaj, földgáz és a geotermikus hőenergia feltárására vonatkozó iratokkal. Különösen felkeltette figyelmünket az a körülmény, hogy az első világháború végén a város nyomasztó energiaszükségletének pótlására egyesek, főleg értelmiségiek köréből származók, foglalkozva a kérdéssel, a városi hatóságot igyekeztek rávenni a kutatás megkezdésére. Tehát társadalmi szükségszerűség hívta létre a kezdeményezést. Ugyanezen időben (1918. tavaszán) egy másik csoport a villamosenergia-szükséglet kielégítésére a Maros, vagy a Tisza vizének erejét kihasználva, vízierőmű tervét vetette fel. Ez még merészebb gondolat volt, amely az akkori pénzszűk világban nem valósulhatott meg, illetve olyan beruházások lettek volna, amelyeket az állam nem vállalhatott, a város erre fedezetet nem biztosíthatott. A tőkések részére pedig nem kínálkozott profithozó beruházásnak. A szegediek kezdeményezése 1918-ban azzal végződött, hogy a kormányzat a kőolaj- és a földgázkutatási koncessziót egy erre a célra alakítandó angol tőkéscsoportnak engedte át. A téma azonban nem aludt el. A felszabadulás után ismét felvetették, sőt egyes lakosok hívták fel a város vezetőségének a figyelmét, hogy a város területén egyes kutakban olajos a víz, amiből kőolaj jelenlétére lehet következtetni. Javasolták a kutatás megindítását. Más kezdeményezések is előfordultak. A helyi sajtó is foglalkozott szórványosan az üggyel. Az érdeklődés arra késztetett minket, hogy a lehetőség szerint tüzetesen vizsgáljuk meg iratanyagunkat és tárjuk fel a dokumentumokat. Amóta az intenzív kutatás a kőolaj és földgáz után Szeged környékén (1962) megindult, majd 1966 óta a termelés is eredményesen halad, az alföldi energiabázis számottevő nemzetgazdasági értéket jelent. A közölt dokumentumokkal kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy a szegedi kőolaj- és földgázkutatás megindítására irányuló törekvések mennyiben hozhatók kapcsolatba korunk fejlett technikai módszereivel folyó kutatásaival és a kitermeléssel? Természetesen 1962-ben gyökeresen más körülmények között kezdték el a feltárást, mint ahogy azt a szegedi ügyben nyilatkozó Cholnoky Jenő és nemzedéke elképzelte a húszas évek elején. Ebben az értelemben tehát a konkrét és a hézagtalan kapcsolat valóban nem mutatható ki. A jelenleg folyó kitermelés és az azt megelőző kutatómunka módszere a kérdést először felvető szegediek képzeletében sem merült fel. Jobbára a gáz szivárgásos tüneteiből és a kőolaj felszíni jeleiből gyanították a rejtőző kincset részben olyanok, akik a kor szakmai színvonalán is alig állottak. A szegedi feltárást, még mint önmagában álló, elszigetelt műveletnek tekintették azok, akiket elsősorban városuk nyomasztó energiahiánya késztetett a téma felvetésére. 295