A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

nyozzák. Nem lehet itt célunk a bánáti adminisztráció szegedi szempontból is szerfölött izgalmas népéleti következményeivel foglalkozni. Csak azokat a mozzanatokat emeljük ki, amelyek Újszeged közvetlen sorsával is összefüggenek. Újszegednek a XVIII. század folyamán nagyon gyér volt a lakossága. Pillich Kálmán visszaemlékezései szerint még 1780 táján is hatalmas lápvidék volt, csak vízimadarak fészkeltek a Kiralica területén. Egy 1773-ból származó hivatalos följegyzés szerint csupán 14 háztelekből állott. Ehhez még határőri kiváltságok alapján 1—1 hold kertföld járult. Ezért csak csekély járandóságot kellett fizetni. Ezek voltak a gewehrscheinista telkek. A katonai műszóból világosan kitűnik, hogy ez a birtoklás régebben határőri szolgálattal volt összekötve. A későbbi Újszegedre települők is hasonló jogokat követeltek maguknak. Ebből még a múlt század derekán is sok vita, sőt villongás származott. 1781-ben Szeged városa a királyi kamarától a kincstárnak adott jelentős kölcsön, továbbá még 180 ezer forint bérösszeg fejében 25 évre zálogbirtokba vette a szőregi uradalmat, amelyhez Újszeged is hozzátartozott. Helybeli dohánykertészekkel telepítette be a hozzátartozó Szentivánt, Gyálát, Térvárt. Szőreget már 1712-ben alsóvárosiak szállották meg. A Város az állandó forgalom biztosítására Vedres István terve szerint Szőreg és Újszeged között, a torkolati mocsárvilág fölött hatalmas fahidat építtetett, amelyet tulajdon tervezője így énekelt meg: Nézd meg a Szőregi hét száz öl hidakat! Két hét alatt végben vitt szörnyű munkákat. Ezer hét száz ötven ölnyi Töltéseken Polgárim tsinálták ezt ön költségeken, Amaz-három helyt van, egy két négy száz hossza, Kemény tölgy-fákból áll, mindég újjul roszsza. Bátor járást szerzek evvel áradáskor Szárazon szállítok át utast mindenkor Könnyen, hajón álló hídam Tiszán lévén. Jöhet, mehet kiki, úttyát erre vévén. Ez volt a falábú híd, másként százlábú híd, amely 1870-ig állott. Elődeik nyomán öreg szőregiek máig emlegetik. A megnövekedett átkelő forgalom lebonyolítására nagyjából a mai közúti híd vonalában, talán mégis kissé délebbre állott a hajóhíd. Nem tudjuk, mikor épült a legelső. Reizner János is csak annyit mond, hogy 1782-ben a bérlete 2800 forint volt. Nem tisztázza, hogy mikor készült. A hajóhíd, fahíd nagyjából a mostani közúti híd vonalában, a hajdani palánki kompjárás helyén 1883-ig állott fönn. Szükség esetén fölnyitották, hogy a vontatással közlekedő hajók zavartalanul haladjanak át. Ez volt a hídnyitás, amelyért bizonyos összeget kellett fizetni. 1855-ben 2228 hajó számára nyitották meg. Ebből a sóhajok rakománya 520 ezer mázsa volt. Télire szétbontották. A tavaszi jégzajlások után állították össze, és helyezték a superok, hajóácsok ismét üzembe. Ennek hídkötés, hídbekötés volt a neve. A régi fahídnak elzárható feljárata volt a hídkapu. Feltűnő helyen hármas tagozódású tilalomtábla, amelyet Joó Ferenc, a jeles szegedi festő alkotott. Az első kép azt ábrázolja, hogy egy kislajbis, bőszájú inges-gatyás parasztember hosszú bottal a kezében, vörös pipából nagy füstöt eregetve, kilépett. 19 A Móra F. Múzeum Évk. I. 289