A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

Oda volt írva melléje: tilos a dohányzás. Alatta a második képen ugyanolyan parasztember kocsin ülve, a futó lovak közé vág. Aláírás: tilos a sebes hajtás. A harmadik, legalsó képen az ábrázolt embert deresen egy nagybajúszú, kékdolmányos, tarkazsinóros hajdú mogyorópálcával verte. Itt már nem volt szöveg, de az írástudatlan ember is megértette belőle, hogy a hídon való dohányzásért, sebes hajtásért büntetés jár. A kép sajnos nem maradt ránk. Az Újszeged-szőregi uradalom valóságos kincsesbányája volt Szeged városának. Érthető tehát, hogy a zálogot továbbra is, a lejáró negyedszázad után is meg szerette volna tartani. Hogy a lakosság ragaszkodását biztosítsa, az udvari kamaránál eljárt, hogy Újszegedet a király mezővárosi rangra emelje (1796), ami vásártartási jogot is jelentett. Sok, itt nem részletezhető huzavona után 1836-ban Szeged városának Újszeged megtartása fejében le kellett mondania ötömös birtokáról. A csere idejében Újszegeden még mindig csak 13 ház állott. Azóta házak, raktárak épültek. 1877-ben már 111 háza volt, lakosainak száma pedig 843. Ezek is inkább cselédek, alkalmazottak. A lakosság a palánki Dömötör-templom híve és ideát Szegeden temetkezik. Csak 120 hold a magánbirtok, a többi Szeged város köztulajdona, amelyet szegediek, főleg alsóvárosiak bérelnek. Ügyeikben a járási székhelyre, Törökkanizsára, illetőleg a megyei székvárosba, Nagybecskerekre kénytelenek fáradni. Újszegednek a szabadságharc idején, főleg pedig 1849-ben igen mozgalmas napjai voltak. Theodorovics császári tábornok szerbjei február 11-én bevonultak Újszegedre, ahonnan a Várost ágyúzni kezdték. Délután a sópajták táján felsővárosi nemzetőrök tisztjeik intelme ellenére nekivágtak a szakadozó jégtábláknak, és istenkísértésnek tetsző vakmerőséggel átkeltek a Tiszán, majd hirtelen támadással a szerbeket kiverték Újszegedről. Pár nap múlva Szőreg is magyar kézre került. Az eseményről egykorú szegedi népirat is megemlékezik, amelynek elejét jellemzésül itt idézzük: Áll még Szeged — ragyog ősi dicsősége, Törzsökös népében él még Árpád vére: Rendületlenül áll a nép e szent földön, Hol Hunyadi János járt kelt ősi időkön. Sírja még szellemét e nagy hazafinak, Fiának Mátyásnak a fekete hadának. Vérpatakot áraszt a vad . . . csordából, S nem hagy gyáván csúfot űzetni magából. Kossuth a magyarok újabb megváltója, Büszke e hős népre, mint maga megmondta, S igazán jól monda — kiteljesült szava, Mert e nép a ... ok rettentő ostora. Hallja — ki nem látta ama dicső tettet, Melyet Szeged vitéz népe elkövetett... A szabadságharc további újszegedi eseményei közé tartozik, hogy július 28-án reggel irtózatos robbanás történt Újszegeden: a várból az újszegedi Zsótér-raktárba átszállított 60 mázsányi puskapor felrobbant. „A Tisza medréből - írja Reizner János — majdnem kicsapott, számos dereglyét fölborítva és összezúzva vetett ki a partra. A legtöbb hajónak és malomnak horgonya elszakadt és jelentékeny sérülést szenvedett. A légbe röpült magtár romjai, tégladarabjai a vár mellett levő sétányra és a Szabadság térre hullottak át, és mindenfelé törmeléket, szétroncsolt tetemeket lehetett látni." Július utolsó napjaiban a kormány, augusztus 1-én pedig a honvédség is 290