A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

maga előtt, a szegedi halászok ajkán lippai víz a neve. Ebből a Marosban halászni nem lehet. Amikor azonban kijut a Tiszába, akkor sok halat lehet benne fogni. A Maros újszegedi részét megjelölő partrészek: a Marostorok, a tápai réten elterülő Marosdülő, Maroshát, Marosszél dűlőnevek, a Marostü, részletezve Nagymarostü, Kismarostű, amelyek a Maros, főleg a Hóttmaros, öregek ajkán Dögmaros egykori árterületét jelentik Újszeged és Szőreg között. Egyik Szőreg alatti szakaszának egyébként Cserőke a külön neve. Nagyhírű kertészetéről, faiskoláiról itt nem szólhatunk. Egy 1782-ből származó levéltári adatot Inczefi Géza idéz: Marostó, amelynek azonban fekvése, jellege ismertelen. A Királica két részből áll. A Nagykirálica Újszegednek az a része, amelyen a kendergyár, lövölde és füvészkert is elterül. A Kiskirálica viszont az Odessza körúttól a Maros mai torkolatáig húzódó rész. Az 1947 körül kiirtott Kállay-liget táján terült el még a szabályozás előtt a Miklóstó. Részei: Miklós ja, Miklósfenék. Nevükre már nem emlékeznek. Ettől délkeletre húzódott a Halottaserdő, amelyet máig így emlegetnek, bár már régebben kiirtották. Kis kertészetek virágzanak a helyén. A Hódi erdeje a Tisza, Nagykirálica és az újszegedi kamaratöltés között elterülő, kitűnő talajú, kertészségekkel és faiskolákkal telt rész. Ide települt a máris nagyhírű egyetemi füvészkert. E környéknek szokottabb népi, alsóvárosi neve Bánát, amely a régi szegedi szóláshagyományban, Dugonics András föl jegyzésében (Jeles történetek I, 76) is felbukkan: ezt nem adnám az egész Bánátért, azaz nem adnám a világ minden kincséért. A Boszorkányszigettel szemben található a Vödrics erdeje, amely a közeli Vedresházát ármentesítő Vedres István telepítése. Újszeged egyik legrégebben följegyzett határrészének neve a szlávos Királica (kralica = királyné). „Máiglan azt a Térséget — írja Dugonics (Etelka I, 206) — mely Bánátban ott fekszik, hollott a Maros vize a Tiszába szakad, Királyi térnek mondgyák a mostani Magyarok is. A Rácok pedig Kralicának nevezik." Az újszegedi származású Bakay Nándortól följegyzett mondai hagyomány, illetőleg magyarázat szerint maga Mária Terézia vette el a mindjárt jellemzendő gewehrscheinistaktol és adta a Városnak. Bakay elmondja, hogy szépapja, Pintér Gergely volt valamikor az őrmesterük. Az öreget azzal vádolták, hogy pár sárga szattyán csizmáért adta oda Mária Teréziának az újszegedi gewehrscheinisták földjét, a Királicát. A királynő azután Szegednek ajándékozta. Hiába volt minden pörösködés, a földek a Város kezén maradtak, az Alvégtől a Tündérhátig, vagyis a Maros régi torkolatáig. Térjünk azonban vissza a helytörténet és népélet világába. Úgy érezzük, hogy Újszegednek a népéleti vonatkozásokon, helyi önellátás kötöttségein túlnövő jelentőségéről csak a karlócai béke (1699) után beszélhetünk, amikor a Temesköz, vagyis a Tisza és Maros szöge egyideig még a török kezén maradt. Megalakult a tiszai és marosi határőrség, amelynek Szeged volt a székhelye, a szegedi vár pedig katonai középpontja. Ez természetesen a túlsó oldal, a későbbi Újszeged hídfőállás jellegét is hangsúlyozta. Savoyai Jenő péterváradi győzelme (1716), illetőleg a pozsareváci béke (1718) értelmében a török kénytelen lemondani utolsó magyarországi birtokairól is. Sajnos, azonban a Temesköz, így tehát Újszeged is Bánát néven egészen 1779-ig katonai közigazgatás alatt marad és közvetlenül Bécsből kormá288