A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Csongor Győző: Balla Antal XVIII. századi szegedi kéziratos térképe II. Alsóváros

került ki, leszámítva természetesen a középületeket, a piaristák iskoláját, telkeit stb. Mégis, a Palánk valamint az első közleményünkben már érintett Kukuriczaváros s Alsóváros közé több száz teleknyi lakott tömb ékelődik be, ugyancsak a tulajdonosok (lakók) neveivel s számozással. Ezt a részt (a mai Kálvária út = Tolbuchin sugárút környékén bontakozó települést) nem vehetjük még új városrésznek, s bár összefügg Alsóvárossal, mégsem tekinthetjük utóbbihoz tartozónak, mert akkor megbontanánk az 1—1183-ig terjedő, pontos számozás egységét. Ez a rész nyilvánvalóan még a Palánk tartozéka, s ezért ennek tárgyalásával majd harmadik, egyben befejező közleményünkben foglalkozunk. Ez a rész a Belváros, a Palánk sarjadéka, mely öreg szegediek száján mint „Külpalánk" szerepel. (Bálint S. szóbeli közlése.) A továbbiakban nézzük meg, mit mutat Alsóvárosból a XVIII. sz. végi rögzítés. Induljunk ki a Búza Piarcz-ról, a Porta Petrovaradiensis-től, vagy ahogy az alsóvárosi nép nevezte, a „pétörváradi" kaputól. Innen délre, egy, a Tisza folyásával párhuzamosan elterülő, nagyjából téglaalakú, kertekkel s művelt földekkel övezett városrész Alsóváros. Mindjárt föltűnő a térképen, hogy a főbb utcák nagyjából nemcsak egymással, de a Tisza folyásával is párhuzamos irányúak, az ezeket keresztezők pedig a folyóra merőlegesek. A városrész lakott területét hat helyen vízállások, ún. cseperkék (egy helyen „csöpörke"), a fölsővárosi tankákhoz hasonlóan, szakítják meg. Egy sincs névvel ellátva, csupán a városrész határán elterülő „Jerikó csöpörke" (a mai Ady téren). Legnagyobb közöttük a Kis-utca és a „Bátorság utca" közti ún. „Lacuna Cseperke dicta", melynek északi sarkánál levő elkülönített háznál (Rucskó János) kezdődik Alsóváros telkeinek számozása. A Buza-piarcz folytatásában a Tiszáig nyúló széles térségen, az Eugenius-árok (Az Árkon — Sörház u-tól délre) tövében két szélmalmot találunk, melyek minden bizonnyal még a XIX. század elején is működhettek (az egyiknek tulajdonosa Volfordt György). Itt találjuk bejegyezve a Rozália kápolnát is (Capeila S. Rosalia) s egészen a Tisza partján a Xenodochium (katonai kórház) nagy, tetős épületét, mely meglátszana a térképünkhöz tartozó kézzel festett vedután is, ha nem takarná el, az egyik folyót jelképező, allegorikus nőalak feje. A kápolnától dél felé, egymással párhuzamosan halad a két leghosszabb alsóvárosi utca, a Szent Háromság ucza és a Segitő Boldog Aszszony ucza. (A mai Hunyadi János sugárút és Április 4. útja.) A kettőt összekötő első kereszt utca, a mindkét lapon (a Balla-féle eredetin s a másolaton is) bejegyzett Hajós utca, mely nevét minden bizonnyal az ott lakó, nagy telekkel rendelkező Hajós Istványról nyerhette. A Szent Háromság utca a Ferencesek templománál levő temetőig (Coemeterium) halad. Közepe táján fölleljük a Szt. Háromság kápolnát (Capella SS. Trinitatis), továbbmenve pedig a Régi Ispitáll utca és a Fazekas utca kereszteződésénél a Borbás utcával szemközt azt a kórházat (Xenodochium), mely, mint Bálint Sándor írja, már a középkori Szegedről is ismert volt. Csajkás Bódog szerint a „ . . . Régi Ispitály-utca elnevezés is azt bizonyítja, hogy 1776 előtt is ott volt az ispitaly", azon a telken (a mai térképen a Mátyás király tér, Kisfaludy utca és a Borbás utca által képzett háromszögben) melyet Dékány Péter nevű jómódú alsóvárosi gazda, később tanácsnok engedett át a hospitium céljára, mely épület 1810-ben még fennállott. (Csajkás B. munkájában említést tesz a Balla-féle térképről, közölt fotókópiája azonban 271