A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Csongor Győző: Balla Antal XVIII. századi szegedi kéziratos térképe II. Alsóváros

nem erről, hanem a Buday-féle másolatról készült, s ez is bizonyító tény amellett, hogy a Buday-féle másolat már a XIX. században készülhetett!).

1 Ami azonnal szembetűnő, ha Alsóváros fekvését összehasonlítjuk Fölsővároséval, hogy nem települ rá közvetlenül a folyóra, leszámítva néhány, a katonai kórháznál levő házas telket. A mostani Bánomkertök helyén (Cauleta Bánom Földek) elterülő földek tulajdonosai abban az időben is küszködtek, minden bizonnyal a Tisza áradása ellen. A Bánomföldektől délre művelt területet már nem találunk. Nagykiterjedésű füzes ártér ez, középütt a „Közép Toó"-val jelzett, állandóan mocsaras résszel, melyet egyik oldalon a Kis Tiszának nevezett, gyakran kiszáradó folyóág, másfelől a Ballagi tóba torkolló (a tóba kanyarodó íve a térképen: Sebes fok) keskeny vizes árok (a térképen Fluvius Kis Tisza dictus aestate siccus jelzéssel) határol. Ennek tiszai torkolata magasságában lefelé nyúló, mindinkább keskenyedő szigetet találunk. Ez lenne a szomorú emlékű 1728-as boszorkányégetés színtere (Kis Tisza Szigetye). A sziget alsó fele teljesen fával benőtt, északi része a kopár, homokos ún. Zátony. Alsóváros alsó határát a település s a Ballagi tó közti szőlőművelő terület (Vineae Ballagi Hegy) alkotja. Ennek a várossal határos része az ún. Isiik major. (A név eredetét 1. Bálint Sándor idézett cikkében, p. 125.) A térkép szerint ez a temesvári püspökség birtoka lenne (Episcopi Temesvariensis v. Isiig Majoria). Bálint Sándor írja,

2 hegy a Ferences templomtól északkeletre fekvő temetőt 1776-ban (tehát éppen a térkép keletkezése évében) szüntették meg. Ezt igazolja a térképen a Malom út (nevét a mentében, a város szélén elhelyezett szélmalmoktól vehette) végénél található új temető (Novum coemeterium) helyének föltüntetése. Sajnálatos, hogy a térképen az utcák közül csak a nagyobbak vannak névvel jelölve, s azok is csak a másolaton, a Hajós utca kivételével. így csupán az ezeken bejegyzett nevekre (s ezek annál is értékesebbek) mint forrásokra vagyunk utalva. Érdemes összevetnünk egy, az 1522-es tizedlajstromban is szereplő utca, a Plathea Feeylzer nevét térképünk adataival. Reizner félszer vagy felsor utcának mondja.

3 Bálint Sándor felszer vagy fészer utcának említi, mely szerinte „jelentheti az északi fekvést, de más olvasat szerint gazdasági formát, esetleg birkaaklokat". Szerintünk a másolaton bejegyzett FélSorutcza nevezés mond a legtöbbet, hiszen szóbanforgó rész túlnyomóan két utcára néző házas telekből, tehát „fél sorházból" áll (!?), vagyis nincsenek házak az utca mindkét oldalán. Ami pedig a térkép legértékesebb vonatkozásait, a bejegyzett családneveket illeti, elsőként mindjárt szembetűnő, hogy Felsőváros 511 bejegyzett családnevével szemben itt csak 434-et számolhattunk össze. Ennek okát részben abban a körülményben látjuk, melyre már Bálint Sándor is rámutatott,

4 miszerint népe a felsővárosinál sokkal zárkózottabb természetű lévén, hajlamosabb az egymás között való házasodásra. A népszaporulat is mindig nagyobb volt itt. A földműves réteg volt egyik fő kirepítő fészke a délvidéki, de főleg a városkörnyéki tanya-településeknek. 1 Csajkás Bódog, Szeged egészségügyének története a XVIII. században. Budapest (1944) 2 Bálint Sándor, MFMÉ 1960. 123. 3 Reizner János, Szeged története III. 139. 4 Bálint Sándor, I. m. 124. 272