A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Gallé László: Növényi fejlődésrendellenességek a Gymnospermatophyra és Antiospermatophyta törzsekből

riak. Az ikerszilvák, ikercseresznyék, kettős meggyek vagy barackok jól ismert aberrációk. Kevésbé feltűnő viszont, de legalább ilyen gyakori az ernyősök kaszattermésének összenövése, pl. Anethum graveolens, Daucus carota növényeknél, amelyeknél egyébként ikerkaszat nem fordul elő. Más ernyősvirágzatúaknál az ikerkaszat már rendszertani bélyeg, a kettős termésalakulás állandósul. A Keresztesek családjában a tömegesen előforduló Capsella bursa-pastorisnál figyeltem meg számos terméskocsány és termés összeolvasást (syncarpia). Nemcsak az oldalról összenőtt, kettős becőkék gyakoriak, hanem a buzogányszerűén egymásra nőtt terméscsoport is elég gyakran megfigyelhető. Pásztortáskán — ritkaságszámba menően — 12 becőkéből álló terméscsoport összenövését is megfigyeltem. Az 1952. év tavaszán Újszegeden vizsgáltam virágzó meggyfákat. Olyan virágokat kerestem, amelyekben a csészelevelek, a szirmok és a porzók száma megtöbbszöröződik. A fákon két olyan virágot is találtam, amelyben nemcsak a virágtakaró egyes levelei s a porzók voltak nagyobb számúak, hanem a termő is megkettőződött. A két egészen fiatal termő 2 mm magasságban alul nőtt össze. Ezekben a virágokban a virág minden egyes részének száma a normálisnak kétszerese volt. A virágokat elvirágzásukig figyeltem. A termők a beporzás után megduzzadtak, még jobban közeledtek egymáshoz, az összenövési sík felülete megnagyobbodott. (1. a 2. sz. szövegközti ábrát.) Ezekből a megfigyelésekből következik, hogy az ikertermések nemcsak a termő megkettőződése, hanem teljes virágösszenövés révén is keletkeznek, amely a kocsánynál kezdődik és átterjed a termőkre is. Az összenövés néha a magvakra is kiterjedhet. Piacról vagy kereskedésből származó anyagban több alkalommal találtam hármas csonthéjú diót öt gerezdú maggal, kettős mogyorómagot, kettős magvú szilvát vagy barackot. A mechanikai okokra visszavezethető összenövések ismertetése során meg kell emlékeznem az ún. tölcsér alakú levelekről (ascidium), amelyek a teratológusok különös érdeklődését váltották ki. Fejlődésmenetüket és tömeges megjelenésük eseteit 1940-ben és 1960-ban megjelent, az irodalom felsorolásába felvett dolgozataimban ismertettem. (1. a II. és III. tábla rajzait.) Végül megemlítem, hogy mechanikai okokból származó összenövések előfordulnak tüskéken is. Belső tényezők szerepe a rendellenességek kiváltásában A hormonkutatás, a radiológia, az örökléstani ismeretek rohamos fejlődése s az öröklődésnek molekurális biológiai alapokra való visszavezetése a teratológiai vizsgálatoknak is új irányt szab. Mindinkább bebizonyosodik, hogy az egyes növényegyedeken tapasztalható eltérések csak részben véletlen modifikációk, csak részben vezethetők vissza külső okokra, bizonyos rendellenes szervalakulások nemcsak organológiai, hanem sokkal mélyebbről eredő citológiai hatásokkal magyarázhatók, bizonyos esetekben pedig, például radiológiai hatások útján, mesterségesen is előidézhetok. A fitoteratómák megítélésekor legcélszerűbb abból kiindulni, hogy a kérdéses aberráció öröklődik-e vagy sem. Ezen az alapon a növényi rendellenességeket csak részben tekinthetjük exogén erők által előidézett eltéréseknek, hanem egyes csoportjait genetikai megváltozásokként, elsősorban mutánsokként 206