A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Gallé László: Növényi fejlődésrendellenességek a Gymnospermatophyra és Antiospermatophyta törzsekből
Külső tényezők hatására keletkező rendellenességek Nem ritka jelenség, hogy azonos magasságban álló, vagy a szórt levélállásban bekövetkező eltolódás folytán egy magasságba került, örvös állású levelek, kifejlődésük közben laterálisán vagy színükkel, illetőleg hátlapjukkal összenőnek (adhaesio, cohaerentia) és végül egyetlen képletet alkotnak. Gyakori az az eset is, hogy tenyeresen, illetőleg szárnyasán osztott vagy szeldelt, tenyeresen összetett vagy szárnyalt leveleknél a szomszédos karéjok, hasábok, szeletek, illetőleg a szomszédos levélkék összenőnek egymással s így a kifejlett összetett levél részben vagy egészben egyszerű levélképletnek látszik. Ez a cohaesio jelensége. Legtöbb esetben cohaesiora vezethető vissza a lomblevelek kétfőerűsége és kétcsúcsúsága s némely levél látszólagos elágazása is. Hogy egy levélképlet két levéldudorból eredően összenövés útján vált-e kétcsúcsúvá vagy egy levéldudorból származik és hasadás (fissio) révén kettőződött-e meg, egyszerű szövettani vizsgálattal eldönthető. Ha a kétcsúcsú levél levélnyele eredési pontjától kiindulva kéterű, szorosan egymás mellett haladó, de kettős stélét mutat, akkor a levél összenövés útján vált kétcsúcsúvá. Ha viszont a levélnyél csak egy, normális edénynyaláb-köteget tartalmaz s a főér az eredési ponttól nagyobb távolságban ágazik el, tehát a lemez a főér hasadása útján válik kétcsúcsúvá, akkor elágazással (fissio) állunk szemben. (Vö. I. tábla 2., 3., 4., 5. és 7. rajzaival.) Az összenövés vagy az elágazás azonban nem mindig jár együtt az egész szerv megkettőződésével, hanem olykor a szerv belsejére terjed ki csupán. így kétszikű növényekről több olyan levelet gyűjtöttem, amelyeknek kettős főerük volt ugyan, de a főerek a levél csúcsa előtt elvékonyodva befelé hajlottak, a normálisan kialakult levélcsúcs felé mutattak, de maga a levél egyszerű maradt. A főér ilyen elágazása kiterjedhet a levél vállától kiindulva a lemez egész területére, vagy csak a levéllemez kisebb részére korlátozódik. Azt is szövettani vizsgálat döntheti el, hogy az ilyen két-, ritkán három főerű levelek összenövés vagy elágazás következtében keletkeztek-e? (1. I. tábla, 5. sz. rajzát és vö. ZSOLT, 1957: 6. ábrájának rajzaival.) Az I. tábla 1—7. sz. rajzai Euonymus japonicus, Lonicera frostyi és L. tatarica normális és kétcsúcsú levelei levélnyeléből készült metszeteket tüntetik fel. Az Euonymus és a Lonicera tatarica normális leveleinek levélnyelében csak egy, centrális helyzetű edénynyaláb helyezkedik el, ugyanez tapasztalható a fissiót mutató leveleknél is. Az összenövés útján kétcsúcsúvá vált ikerleveleknél azonban a levélnyélben mindig két, egymáshoz közel álló, majdnem egyenlő értékű edénynyaláb található. A Lonicera frostyi normális leveleinek levélnyelében mindig három edénynyaláb fut, amelyek közül a centrális helyzetű erőteljesen, a két szélső gyengébben fejlett. Az ikerlevelek levélnyelében két középállású, egyenlően fejlett, majdnem összetapadó edénynyaláb található, ami, a fentiek értelmében, összenövésre mutat. A levélkezdeményeknek a vegetációs kúpokban való megjelenése és belőlük a normális lomblevelek kifejlődése ismert növekedési folyamat. A szár tenyészkúpjának oldalán akropetális sorrendben megjelenő levéldudorok kezdetben magához a tenyészkúphoz, illetőleg az oldal dudorokhoz hasonlóak, aprók, félgömb alakúak, de minél hátrább kerülnek a vegetációs kúptól, annál nagyobbak, annál inkább elvesztik gömbalakjukat vagy kúpalakjukat és lápos, befelé hajló szervecskékké válnak. Ezek a levélkezdemények korlátolt, rendesen interkaláris és csak ritkán csúcsnövekedésűek. 204