A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Gallé László: Növényi fejlődésrendellenességek a Gymnospermatophyra és Antiospermatophyta törzsekből

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/1 NÖVÉNYI FEJLŐDÉSRENDELLENESSÉGEK A GYMNOSPERMATOPHYTA ÉS ANGIOSPERMATOPHYTA TÖRZSEKBŐL GALLÉ LÁSZLÓ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A fitoteratológia, a növénymorfológiának a fejlődési rendellenességekkel foglalkozó tudományága, régebben a természettudományoknak meglehetősen öncélú vizsgálati területe volt. öncélú volt azért, mert a teratologusok csupán a felfedezett növényrendellenességek külső leírására szorítkoztak, felsorolták, hogy az általuk vizsgált földrajzi terület flórájában milyen növényi rendellenességekre bukkantak, ezek közül kiemelték az újdonságokat, de ezen túl alig történt valami. A XX. század első évtizedeiben működő teratologusok között voltak kiváló szintetizálók is, így O. PÉNZIG, aki hatalmas, „PflanzenTeratologie" с. (PÉNZIG, 1921—22.) művében nemcsak felsorolta a világirodalomban addig közzétett összes fejlődési rendellenességeket s a vonatkozó irodalmat, hanem morfogenetikai alapon magyarázatot is igyekezett keresni az egyes szervek rendellenes fejlődésére. A francia szerzők közül P. VUILLEMIN (1926) folytatott hasonló tevékenységet. Viszonylag kevés azonban azoknak a kutatóknak a száma, akik a fitoteratologiát nem „csodabogarakkal" foglalkozó stúdiumnak tekintik, hanem azt hangsúlyozzák, hogy a rendellenességek bizonyos csoportját, mint teratológiai mutánsokat, törzsfejlődéstani szemszögből kell értékelni. Ezek a kutatók a helyes úton járnak, rámutatnak a teratológia filogenetikai jelentőségére, észrevették, hogy valamely rendellenesen megjelenő növényi szerv nem a természet játéka csupán, hanem visszaütés arra az eredeti formára, amelyből a növény fejlődött, vagy olyan irányú hirtelen változás, amely egyegy növényfaj, varietás vagy forma jövendő fejlődésének távlatait mutatja. Figyelemre méltók ebből a szemszögből a hajtásképletek rendellenességei is, de különösen a virág és virágzat atavisztikus vagy progresszív abnormitásai, amelyek részben megvilágítják a filogenezist, útmutatással szolgálnak a reproduktív szervek történeti fejlődésére, részben pedig sejttetni engedik a további fejlődés útját. A gyakorlat sem nélkülözheti az ilyen irányú kutatásokat, mert termesztett növényeink genetikai viszonyai és külső megjelenése sok tekintetben összefüggésben vannak a teratologikus jelenségekkel (állandósult teratomák, a gazdasági és dísznövényfajták indukált mutációja stb.). A növényi rendellenességeket részben külső, részben belső okok válthatják ki. A külső tényezők mechanikai hatások, hőhatások, sugárhatások és környezeti hatások lehetnek, míg a belső tényezők közé a hormonális hatásokat, az öröklődés jelenségeit, a sejtmag és a sejt molekuláris felépítésében mutatkozó eltéréseket sorolhatjuk. 203