A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet hadtörténeti vonatkozásai

Európában használt rövid testű, rövid ujjú, keleti típusba sorolható.

28 Míg a bőrpáncélt a nomádok maguk gyártották

29

, a sodronypáncélt az iráni vagy a kaukázusi páncélgyártóktól szerezték be

30

, illetve az oroszoktól, akik a IX—X. századtól már önállóan készítették.

31 A sodronying a nomád előkelők körében a VI. századtól található meg

32

, átmeneti hiánya a magyaroknál és a besenyőknél

33 el nem temetéssel is magyarázható, azonban a fegyverzet összetételének katonai szempontjaira is utalnunk kell. A támadási és védelmi eszközök egymással kölcsönhatásban fejlődnek. A nomád harcmodor legfontosabb fegyvere a nyíl, a nyílfajták változása tehát szoros összefüggésben van a legnagyobb támadási felületet borító védő öltözék, a felső test páncélzatának fejlődésével. Itt nem kívánunk részletesen foglalkozni a problémával, csak azt jegyezzük meg, hogy a IX—X. században még a rombusz vagy deltoid alakú lapos harci nyilak voltak gyakoriak

34

, ellenben a X. századtól kezdve a páncéltörő nyilak széles skálája alakult ki.

35 Az igen előnyösen alkalmazható, könnyű, hajlékony és erős sodronypáncéllal szemben csak a modern páncéltörő nyilak lehettek hatásosak. A csólyosi lelet páncéllemezei egyelőre régészeti analógia nélkül állnak. Két egykorú utazó, Piano Carpini és Willelmus Rubruk leírásaira támaszkodva csak annyit mondhatunk, hogy ebben az időben, a XIII. század közepén a mongolok használtak páncéllemezeket

36 a váll védelmére is.

37 A vállvértek megjelenése a nomád fegyverzetben összefüggésben lehet a harci nyilak és a szablyák fejlődésével. A támadó fegyverzetet a csólyosi leletben négy különböző típusú nyílhegy képviseli (2. kép). Közismert, hogy a különböző formájú nyilak más-más célt szolgáltak.

38 A megfelelő nyíl kiválasztásában két fő szempont érvényesült: a célpont távolsága és minősége. A mongol haditaktikában egyenlő szerepet ka28 Бобринский, A. i. m. XXI. t.; Собрание Б. И. и В. И. Ханенко. Древности Приднепровья V. (Киев 1899—1902) 26. füz. II. t. 8. kép а.; Колчин,Б,А., Черная мегаллургияиметаллообработка в древней Руси (домонгольской период), миа 32 (1953) 122. kép. 29 A sztyeppén már az i. е. VII. század óta ismerték a bőrpáncélt: Медведев, А. Ф., К истории колчуги в древней Руси. КСИИМК 49 (1953) 26. 30 A sodronypáncél elő-ázsiai találmány (Pope, A. U'., i. m. III. 2557—2558); gyártásának központja a középkorban Perzsia és Észak-Kaukázus [Nagy G., Arch. Ért. 26 (1906) 202—204.; Медведев, А. Ф., К истории колчуги... 28.]; Willelmus Rubruk említi útleírásában, hogy a kaukázusi mongol őrség két tagja az alánoktól zsákmányolta páncélingét (Györffy Gy., Napkelet. . . 212—213.). 31 Медведв, А. Ф., К истории колчуги.

.. 29;Рыбаков, Б. А., Ремесло .. .древней Руси. (Москва 1948) 230—231. 32 Медведев, А. Ф., К. истории колчуги

... 27—28. 33 Плегнева, С. A., i. m. 156. 34 Cs. Sebestyén К., A magyarok íjjá és nyila. (Szeged 1933) 31—36. 35 Медведев, А. Ф., Ручное, метательное оружение (луки и стрелы, самострел) VIII—XIV. вв. (Москва 1966) 78-86. 36 Györffy Gy., Napkelet... 213. 37 Uo. 80. 38 Cs. Sebestyén K., i. m. 31—36. 39 Marco Polo utazásai. (Bp. 1963) 353—354. Régészeti adatok szerint a közelre hordó nehéz nyilak elsősorban az előkelők felszerelésében találhatók meg: Dienes /., Arch. Ért. 93 (1966) 221., 51. j. — Lektori véleményében Dienes István hívta fel figyelmemet arra, hogy a nehéz és könnyű nyilak rendeltetését Kalmár János és nyomában László Gyula éppen fordítva írta le [Kalmár ]., Arch. Ért. (1944—45) 288—9.; László Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. AH 34 (Bp. 1955) 149.]. 118