A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet hadtörténeti vonatkozásai

kott a könnyű és nehéz, tehát távolra és közelre hordó nyíP, ennek fontosságát tisztségviselői kinevezésénél Dzsingisz kán is kifejezésre juttatta: udvarában külön felügyelője volt a közelre és külön a távolra hordó nyilaknak.

40 Piano Carpini megfigyelése szerint a mongolok más-más alakú és nagyságú nyílhegyeket használtak kisebb vagy nagyobb vadakra és madarakra, fegyveres vagy fegyvertelen emberekre.

41 A különböző fajtáknak egykor saját elnevezésük volt.

42 A csólyosi nyílhegyek is tükrözik a korabeli gyakorlat sokszínűségét, bár az ún. páncéltörő nyílhegyen kívül kizárólagos felhasználási módot egyikkel kapcsolatban sem határozhatunk meg. A széles, lapos, nagy rombikus nyílhegyről („a" = 2. kép 1.) A. F. Medvegyevnek az a véleménye, hogy az ellenfél lovai ellen használták.

43 Ez nyilván csak egyik módja volt a felhasználásnak. Szélessége és nagy felülete miatt közelre lehetett biztosabban célozni vele, vadászatban nagyobb állatra, harcban vértezet nélküli lóra vagy emberre. A gondosan megmunkált páncéltörő nyíl („c" = 2. kép 3.) anyaga jól edzett acél

44

, pengéje élesre csiszolt

43

, formája áramvonalas, vastagságának és szélességének aránya közelebb áll l-hez (0,60), mint a másik három nyílnak — ezen tulajdonságai miatt valóban alkalmas lehetett pikkelypáncél vagy sodronypáncél átlyukasztására. Legnagyobb keresztmetszete elöl van, tehát ütőhatása hegyénél összpontosult. Közelre hatásosabb lehetett, mert úgy merőlegesebben érhette az ellenfél páncélzatának felületét. Az egyenletesen keskenyedő két nyúlánk nyílhegyet („b" = 2. kép 2.; „d" = 2. kép 4.) másfajta célpont ellen használhatták. Viszonylagos laposságuk miatt páncél átütésére kevésbé hatásosnak látszanak, mint az igazi „páncéltörő" típusok, de a nomádok harci felszerelésében általános bőrpáncél ellen talán éppen ezért voltak alkalmasak. A relatív szélesség és relatív vastagság („laposság") jelzésére megadott számok is mutatják, hogy ez a két nyílhegy milyen közel áll egymáshoz (a penge szélességének és hosszúságának aránya: „b" = 0,27; „d" = 0,29; a penge vastagságának és szélességének aránya: „b" — 0,24; „d" = 0,31); köztük a legnagyobb különbséget az jelenti, hogy a ,

}

d" nyílcsúcs kicsit vaskosabb és anyaga jobb, acélozott — ezért egyszersmind a páncéltörő nyílhegyhez áll közelebb. A kun-kipcsak törzsszövetség területén, a XIII. század első felében kimutathatók ezek a nyíltípusok.

46 Az „a" és a ,,d" nyílcsúcsnak, mint típusnak az eredete a kevés adat miatt egyelőre nem határozható meg; a „b" nyílhegy sztyeppéi eredetű, a Kubán vidékén és az Észak-Kaukázusban terjedt el a XII. század végétől; a páncéltörő nyílhegy a sztyeppéi nomád nyilak hosszú fejlődésének eredménye: ősei a prémvadászatra használt tűhegyű nyilak, amelyek 40 Ligeti L., A mongolok titkos története. (Bp. 1962) 41., 167. 41 Györffy Gy., Napkelet... 80. 42 Ligeti L., i. m. 41., 67., 83., 167. A nyíltípus-felhasználási mód-elnevezés problémakör komplex feldolgozását adja U. Kőhalmi Katalin kandidátusi disszertációjában: A steppei nomádok íjászfelszerelése. Kialakulása, története, szerepe a hagyományban és folklórban. (Bp. 1968.) Kézirat. 43 Медведев, А. Ф., Ручное метательное оружие 68., 97. 44 Piano Carpini megfigyelése szerint a mongolok a nyilak vashegyét sós vízbe mártva hűtik le, „hogy az elleenséges vértezet átfúrásához erőssé edződjön". Györffy Gy., Napkelet ... 89.). 45 Ugyanez figyelhető meg az orosz harci nyilakon is: Колчин, Б. А., Черная металлургия 144.; a mongolokról tudjuk, hogy mindig magukkal hordott fenőkövükkel rendszeresen élesítették nyílhegyeiket (Györffy Gy., Napkelet... 80.). 46 Плетнева, С. A., i. m. 14. kép 3., 15. kép 1, 4., 16 kép. 1. 119