A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Juhász Antal: A hantház

2. Elbontott hantház. Rúzsa, 1965 Az ajtófélfákat beállították a falba, körülfalazták és itt a hantokat megfaragták, hogy jól fogják az ajtófelet. Az ajtó fölött deszkákat fektettek keresztül és odaérve újra teljes hosszában rakták a falat. Az ablakok helyére ugyancsak rámát helyeztek. A hantfalat általában olyan magasra rakták, mint a kisbérlők egykorú vertfalú vagy vályogházait. „Csak olyan magos lögyön, hogy az embör a fejit ne verje bele a nagygerendába" — mondogatták a régi öregek. Korabeli gazdaházakhoz és azóta épült tanyákhoz képest persze alacsonyaknak tűnnek. A rúzsai hantház fala az udvar szintjétől az eresz alatti horogfáklg 2,3 méter magas volt, a helyiségek magassága a földes padozat egyenetlenségei miatt 2,1—2,3 méter, a mestergerendáé a padozattól számítva 1,85—2,05 méter. A nagygerendát (ritkább nevén me stör gerenda) a szoba két végfalába helyezett oszlopokkal is alátámasztották, hogy a ránehezedő teherrel ne süllyessze az alatta levő gyephantokat. A nagygerenda fölötti kisgerendák vége közvetlenül a hantfalra feküdt. Ugyancsak a hantfalra támaszkodtak a szelemenes tetőszerkezet horogfái. A tetőszerkezethez és a kisgerendákhoz kettőbe hasított és durván faragott, gyalulatlan eredéi akácot és nyárfát használtak. 10