A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Kőhegyi Mihály: A Szentes-berekháti későszarmata telep két vasmécsese

bronzmécses található, vasból pedig egyetlen egyet tud csak bemutatni. Ez azonban méreteiben és megformálásában hasonlít a mieinkhez, mindössze azzal a különbséggel, hogy a keskenyebb vége gömbölyített.

29 Érdekes véletlen folytán az előbbivel szinte egyidőben jelent meg az eddigi szakirodalmat és régészeti anyagot egyaránt legjobban feltáró, eredményeit összegező monográfia, melynek egyes fejezetei (Égeikum, Karthágó, Görögország, hellenizmus, rómaiak, koptok, Bizánc) fejlődési sort is tükröznek bizonyos mértékig. Jellemző viszont, hogy a hatalmas anyagban alig néhány bronzmécses került bemutatásra, vasból való pedig nincs közötte.

30 Hogy azonban az arány eredetileg nem lehetett egészen ilyen egyoldalú az agyagmécsesek javára, azt a lauriacumi (Ausztria) lámpakatalógus is bizonyítja. A mintegy 400 darab között 6 bronzlámpa fordul elő. Mindkettő hasonlít a szentesiekhez, az egyik szinte azonos vele. A töredékes, igen rossz állapotban fennmaradt példány méretei azonban nem állapíthatók meg. A szerző felveti annak a lehetőségét, hogy tekintve az igen kis oldalmagasságot, ezek lámpaalátétek lehettek. Feltételezése azonban nem állhatja meg a helyét.

31 Utoljára hagytuk a számunkra legfontosabb pannóniai anyagot. Iványi Dóra 4600 mécsest regisztráló feldolgozása mindmáig legalaposabb ilyen munkánk nemcsak hazai viszonylatban, hanem a római provinciák egészét tekintve is. Az imponálóan nagyszámú anyagból mindössze 69 bronz és 7 vasmécses került elő! A vasból valók legtöbbje olyan rossz állapotban van, hogy képét sem közölhette. A képen is bemutatott szombathelyi és osztrák területről származó példány nyélmegoldása hasonlít a szentesi darabokhoz, de keskenyedő végük félkörösen végződik.

32 A római anyagot áttekintve azt tapasztaljuk, hogy a mi mécseseinknek tökéletes párhuzama nincs. Még a Villafranca környékén előkerült, ólomból öntött, bányászmécsesek hasonlítanak leginkább hozzájuk.

33 Ennek ellenére lehetséges, hogy azok mégis római földön készültek. Nem zárhatjuk azonban ki annak lehetőségét sem, hogy az aránylag egyszerű technikai felkészültséget kívánó mécseseket maguk a szarmaták gyártották. A szükséges fogókkal, kalapáccsal, üllővel rendelkeztek

34 és bizonyos fokú vasművesség feltételezése már az eddigi ásatási adatok alapján is jogos.

35 Az viszont nem kétséges, hogy ezt a viszonylag jól bevált, könnyen készíthető formát agyagból utánozták. Két ilyen darabunk van, mindkettő a hódmezővásárhelyi határ Solt-Palé (Vas-Palé) nevű részén került elő méhkas alakú szarmata gödörből. A területen nagyobb, a IV. század második felére keltezhető telep van. A minket közelebbről érdeklő két leletről ezeket írja ásatója: „Az V. típusú edények közül legszokatlanabb a XXXVI. 4. edény vasalóformája. Méretei mutatják, hogy egészen kicsi edényről van szó (magassága 3,5, hossza 29 Menzel, Heinz, Antike Lampen im Römisch-Germanischen Zentralmuseum zu Mainz. Mainz, 1954. 97. ábra. 30 Bernhard, Maria Ludwika, Lampki starozytne. Warszawa, 1955. 31 Deringer, Hans, Römische Lampen aus Lauriacum. Linz, 1965. 124—125. 37. rajz és 397. katalógus szám. 32 Iványi Dóra, A pannóniai mécsesek. (Diss. Pann. II. 2.) Budapest, 1935. 304—305. LXIV. tábla 8. kép, 4358, 4349, 4360, 4361, 4362. katalógus szám. 33 Neuberger, Albert, Die Technik des Altertums. Leipzig, 1919. 19. 34 Párducz Mihály, Archeologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Arch. Hung. XI. (1959.) 345. 35 Leletmentés Katymár—Téglagyár agyagbányájában 1953-ban. Komáromy József jelentése a bajai Múzeum Adattárában. (Leltári szám: 960/11.) 102