A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Kőhegyi Mihály: A Szentes-berekháti későszarmata telep két vasmécsese

7 cm). Egy hasonlónak töredékei is előkerültek, amelynek úgy látszik füle is volt (XXXVI. 3.)."

36 Már Csallány Dezső felismerte, hogy ezek agyag utánzatai a szentesi vaspéldányoknak. A durva, vastag falú, téglavörös színű mécsesek bizonyára helyben készültek, ha római mintákat vettek is figyelembe. Hogy a római provinciák szomszédságában élő népeknél, illetve a korábban provinciaként szereplő területeken nem volt merőben szokatlan a mécsesek használata, azt az Alba Júlia környékén előkerült 4 agyagmécses is bizonyítja, melyeket feldolgozójuk az i. sz. IV—V. századra keltez.

37 Ismerünk IV. századi agyagmécsest Apulumból és Mercheasa-Streitfort (Jud. Tarnova Mare, Románia) környékéről is. Ezek azonban, amennyire fényképek alapján ítélni merészkedhetünk, eredeti római készítményeknek látszanak.

38 Igen kevés vizsgálat történt ez ideig a mécsesek használatára vonatkozólag.

39 Azon túl, hogy általánosan ismerjük világító szerepüket, alig tudunk valamit felfüggesztésükről, az égésre felhasznált anyagról. A felfüggesztést illetően leginkább a Csákberény-Orond pusztáról előkerült római kori vasmécses 4. kép , 38 Párducz Mihály, Adatok az Alföld római kori kerámiájához. Dolg. 1935. 175—203. 37 Pópa Alexandra, Matériáié din perioda de trecere la feudalism in zona Orasului Alba Julia. Apulum, 1961. 220—232. 38 Horedt Kurt, Funde der Völkerwanderungszeit aus Siebenbürgen. Annarul Institului de Studii Classice, 1941—1943. 163—179. I. tábla. 5. kép. 39 Pelikán, J. В.—

Sakar, VI., Zjistovani druhu palivá v rimskych Kahanech. Archeolo.gicke Rozhledy, 1956. 567—575. 103