A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

emlegetnek: 907-ben a bolgárok adót fizettek a magyaroknak.

74 Az Annales Alamannici. szerint 909-ben végtelen számú ember- és állatzsákmánnyal tértek haza,

75 egy évvel későbbi portyájukról szintén értékes prédával vonultak hazájukba.

76 Ugyanezt tudjuk a 91 l-es hadjáratról is.

77 A 919-es szászországi támadás végtelen mennyiségű prédát és mindkét nemből való foglyot vitt el.

7S A Szászországra kivetett 924-es békében rendes évi adóként fémtárgyakat adtak a magyaroknak, mint ezt Henrik 933-as beszédében maga mondja.

79 Ugyanezen év márciusában Páviát az mentette meg a további pusztulástól, hogy 8 véka ezüstöt adtak az ostromló magyaroknak.

80 926-ban Verdun-ból foglyok elvitelét jegyezte fel a krónikás.

81 Aventinus írja, hogy 926 körül „Liutard vercellei püspököt, aki a leggazdagabb volt az összes püspökök között, s aki II. Károly császárnak volt egykor kancellárja, amikor óriási kincseivel együtt futásban keresett menedéket, magyarokba ütközött, azok megölik és birtokukba veszik kincseit."

82 927-ben Arnulf fizetett adót a béke fejében.

83 934-ben Kézai szerint Bizáncban „. . . aranyat, gyöngyöket, drágaköveket, számtalan foglyot és töménytelen lábasjószágot raboltak össze."

84 937-ben Montecassino-ból füstölőt, gyertyatartót, oltárterítőt, szőnyegeket, ruhát, ezüst poharakat hoztak el.

85 954-ben Worms-ban arany- és ezüsttárgyak jutottak a kezeikbe.

86 Alighanem a sokszor tekintélyes terhet jelentő zsákmány okozta, hogy a már hazafelé tartó csapatokat könnyebben megszorongathatta a helyi lakosság.

87 - Ebből a jelenorosz területre. Ez azért is lényeges lenne számunkra, mert I. Berengár és Provencei Hugó verette pénzek nagyobb aránya esetén arra gondolhatnánk, hogy ezek magyar közvetítéssel jutottak tovább kelet felé. L. B.M. Потин: Францускне и италянские монеты из кладов Х-Х вв. на территории СССР. CA. 1963. 61-74. 74 Helinandus monachus, А. 907.: „Ungari Bulgarios tributarios faciunt," vö. Gombos A.: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. Budapest, 1937. II. 1127. (Továbbiakban Gombos 1937.) 75 Ann. Alamannici, A. 909.: „Ungari in Alamanniam et cum innumerabili preda hominum animaliumque reversi sunt." MGH SS. I. 54. 76 Ann. Alamannici, A. 910.: (Ungari) „. . . cum preda regressi sunt." uott. 77 Ann. Prumienses, A. 911.: „Ungari item totam orientalem Franciam dévastantes пес non partem Galliae que citra Renum est cum preda magna sine damno ad propria sunt reversi." MGH SS. XV. 1292. 78 Ann. Corbeienses, A. 919.: „Ungarii Saxoniam crudeliter vastabant et cum infinita praeda et maxima captivitate utriusque sexus ad proprias reversi sunt terras." MGH SS. III. 4, 79 Widukind I. XXXVIII. SRG in usum scholarum, 55. — továbbiakban: Widukind. 80 Flodoard: Annales, A. 924. MGH SS. III. 373. 81 Polypt. Virdunense : „. . . gens Hungarorum homines extra oppida repertos aut neci dédit aut captivitati destinavit." MGH SS. IV. 38. 82 Aventinus: Bajor évkönyvek. Vö. Györffy 1958. 200. 83 Ann. Ratisponenses, A. 927.: „Arnulfus cum Ungaris pacificatur." MGH SS. XVII. 583. — Az adófizetésről 1. R. Lüttich: Ungarnzüge in Europa im 10. Jahrhundert. Historische Studien, LXXXIV. 1910. 73. — továbbiakban: Lüttich 1910. 84 Kézai Simon: A magyarok története, 42. fej. vö. Györffy 1958. 149. 85 Pauler Gy.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 72. — továbbiakban: Pauler 1900. 86 Widukind III. XXX.: „Dominica ante pascha Wormatiae eis est publiice ministratum, et muneribus auri et argenti plurimum donatum." L. Widukind 118. 87 908-ban, miután Burghard thüringiai markgróf seregeit legyőzték, a hazafelé vonuló magyarok közül állítólag háromezret megöltek a bajorok Abachnál, Regensburg mellett. (Pauler 1900. 54. — 166. 89. j.) 913-ban Burgundiából tartottak haza, amikor az Inn mellett Luitbold, Erchanger és Udalrich súlyos vereséget mért rájuk (Ann. Alamannici, A. 913., MGH SS. I. 56, Ann. Sangallenses maiores, A. 913., MGH SS. I. 77. Utóbbi kritikai kiadása: J. Duft: Die Ungarn in Sankt Gallen. Mittelalterliche Quellen zur Geschichte des ungarischen Volkes in der Sanktgaller Stiftsbibliothek. Zürich, 1957. 12.). A veszteség mértékére mutat hogy Anonymus (55. fej.) az augsburgi vereséget ezzel a csatával kapcsolja össze (Pauler 1900. 167. 91. 73