A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Madácsi László: Dugonics András

A kör részt vesz a Dugonics-szobor felállításának munkájában, (még Liszt Ferenc is megígéri, hogy „hangversenyt ad a szoboralap javára"), továbbá ébren tartja az 1848-as szabadságharc eszméit, felkelti a város érdeklődését az irodalom, a művészetek iránt nagy költőink, íróink évfordulóinak megünneplésével, felolvasó ülések rendezésével, cikkeket, tanulmányokat írnak haladó hagyományainkról, és a szellemi élet megpezsdüleseben mindenütt Dugonics neve szerepel. A Dugonics-szobor leleplezése alkalmából Dugonics-album-ot adnak ki (1876), melyben az író műveiből válogatott szemelvényekkel igyekeznek népszerűsíteni Dugonics életművét, sőt, a Szegedi Híradóban állandóan cikkeznek Dugonicsról. A Dugonics-kultusz egyik legérdekesebb eredménye az, hogy a város polgárságának a figyelmét a parasztság életére, problémáira irányítja. Megkezdődnek Kovács János és Kálmány Lajos néprajzi kutatásai, és tanulmányaik az 1870-es évek második felében és a 80-as évek elején egymás után jelennek meg, ugyanakkor a közérdeklődés központjába kerül a szegedi népköltészet Szeged haladó hagyományaival. Ebbe a sajátosan szegedi, a „néppel a népért" munkálkodó légkörbe kerül 1788-ban Mikszáth, ebben a légkörben talál magára Gárdonyi, s ebben válik a Szeged környéki szegény parasztság legnagyobb és legművészibb ábrázolójává: Tömörkény István. Az 1892-ben megalakult Dugonics Társaság a Dugonics Kör programjának egyenes, szellemi örököse, csakhamar az ország vidéki irodalmi társaságainak legtekintélyesebbje lesz. Ezek után, a XIX. század távlatából világosan látszik, hogy az egymást követő generációk milyen módon igyekeztek modernné tenni Dugonics életművét, neve dicsőségéhez felemelni műveit, Dugonics személyiségét és érdemét szinte legendává avatni, a mindenkori társadalmi és politikai körülményeknek megfelelően. írónk esetében nem az életmű hatott, hanem neve — a személyes példaadás emlékével: „Magyar könyveket írt, pedig a köznép számára s ízlésére; mivel gondolta, hogy ha az egyszer a mulatságos könyveket megszereti, majd a hasznosabbakat is előveszi, és a szükséges világosodásra s kiderülésre vezető hasznos esméreteket gyűjtögetni fogja."

8 Ugyanis, világosan látta, hogy a „deákos tudományok mellett Nemzetünknek tsak parányi része juthat a culturára, arra is eröltetettre, minthogy ami nem sajáttya a nemzetnek, az nem is válhat természetessé: a köznép pedig, vagy dereka a nemzetnek, mellytül ennek ereje és hathatóssága füg, leg kisebb vétke nélkül a hasznos esméretektül örökre megfosztatik, és az országnak irtóztató kárával a legügyetlenebb tudatlanságra kárhoztatik."

9 Ezen a fogyatkozáson akart Dugonics segíteni. Szeged város sajátos gazdasági és politikai helyzeténél fogva már a XIX. század elején Dugonicsot választotta hőséül, eszményképéül, kiben megtestesítette mérsékelt, de határozottan megformált kulturális és szabadságtörekvéseit. A rendszer szempontjából nem volt veszélyes „szent", hiszen a Martinovics-féle összeesküvést elítélte, de idővel, kultusza révén, nevének mozgósító ereje támadt, és sokkal nagyobb lett a „legenda" segítségével, mint azt életműve megérdemelte volna. Minden közösség a kor szükséglete szerint adoptál egy-egy írót, s a maga arcára formál, hogy mint tükörben lássa önmagát; így aztán megtörténik, hogy kicsi írókat tesz naggyá és nagyokat kicsivé. Vergilius - többek között - volt varázsló, keresztény, allegorikus moralista; Goethe az optimizmus mestere és 8 Magyar példabeszédek és jeles mondások, i. m. p. XXIV. 9 I. m. p. XXIII. 8