A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)
Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon
(Pap 7. sír), 42 a nyakban (Perse-Bórszeg), 43 vagy a test hosszában haladó sorban (Kisdobra-Ligahalom 7. sír) 44 voltak. A bizánci solidusok közül csak a Szentesborbásföldi (a jobb mellen), 45 Szob-kiserdei (a nyakban), 46 és Orosháza-Pusztai I. tanya 3. sír (a nyakban 47 ) előkerülési helyét ismerem. A nyugati pénzek lószerszámot díszítettek (Bátorkeszi-Papajtó 5. sír, 48 Kenézlő 11. sír 41 *), a bal medencén, a bal bordán és a bal kulcscsontnál találták (Halimba-Cseres 775, 859, 917. sírok 50 ), vagy pedig a fej alól (Kenézlő 37. sír 51 ), a nyak tájáról (Mindszent-Koszorúsdűlő 3. sír 52 ), a bal mellről (Nagykőrös-Feketedűlő 1. sír, 53 Orosháza-Nagy A. tanya 2. sír, 54 Piliny-Leshegy 2. sír 55 ) kerültek elő. Néha a deréktájra varrták fel őket, (Tiszaeszlár-Bashalom I. temető 13. sír, 56 Szegedöthalom 9. sír). A felsorolt esetekből kiviláglik, hogy a két lószerszámdísz kivételével az arab, bizánci és nyugati pénzeket általában a ruházatra erősítve, legtöbbször a baloldalon viselték. Ha valaki csere vagy vásárlás útján hozzájutott néhány pénzdarabhoz, ezt nem az áruforgalom szüksége ösztönözte, hanem a viselet szépítésének vágya. Népünknél sem lehetett másként a helyzet, mint amit Ibn Ruszta a bolgárokról ír: „ . . . vagyonuk nem pénzben van ... a mohamedánoktól a fehér kerek dirhemet megveszik." 57 Tehát az arab kereskedőktől pénzeket is szereztek, ill. keresték is azokat, jóllehet gazdasági életükben a pénz értékmérő funkcióját nem ismerték. - Következésként kétségbe kell vonni a X. századi Magyarországon a belső pénzforgalom meglétét. A magyar társadalom és gazdaság fejlettségi foka a X. század első két harmadában nem igényelhette a pénzt mint értékmérőt. Kezdetben még korai pénzverésünk sem a belső áruforgalom igényén alapult. 58 Az egykorú csehországi, lengyelországi vagy németországi több száz darabot tartalmazó kincsleletekkel szemben a Magyarországról ismert X. századi pénzek csekély száma sem tanúskodhat valódi forgalomról (234 darabból 59 49 db arab, 14 db bizánci és 171 db nyugati érem). 42 Kralovánszky 1960. 30. 43 Szőke 1962. 58. 44 Dokus Gy.: Árpádkori sírleletek Zemplén vármegyében. Arch. Ért. 1900. 58. 45 Szabó J. Győző szíves szóbeli közlése. 46 Bakay Kornél szíves szóbeli közlése. 47 Dienes L: A honfoglaló magyarok. Orosháza története és néprajza, szerk. Nagy Gy Orosháza, 1965. I. 150. — továbbiakban: Dienes 1965. 48 Z. Liptáková: Dve pohrebiská z X. storocia na juhozápadnom Slovensku. Studijné zvesti AU SAV. 14. 1964. 243. 4. kép. — továbbiakban: Liptáková 1964. 49 Jósa 1914. 315. 50 Gy. Török: Die Bewohner von Halimba im 10 und. 11. Jahrhundert. Arch. Hung. XXXIX. 1962. 143—144. 51 Fettich 1931. 89. 52 Csallány G.: Ujabb honfoglaláskori leletek Szentes környékéről. Fólia Arch. Ill— IV. 1941. 189. 53 Dienes L: Honfoglaló magyarok sírjai Nagykőrösön. Arch. Ért. 1960. 178. 54 Dienes 1965. 142. 2. ábra. 53 Nyáry 1873. 22. 58 Dienes 1956. 249. 57 Györffy 1958. 56. 58 Molnár E.: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. Budapest, 1949. 202. Huszár Lajos szóbeli közléséből tudom, hogy szerinte hazánkban rendszeres pénzforgalomról csak a XI. század végétől, a XII. század elejétől kezdve beszélhetünk. 59 A népvándorlás kori sírok pénzmellékleteivel Huszár L. foglalkozott: Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. Acta Arch. Hung. 5. 1954. 61—109. — Adatgyűjtésembe az azóta előkerült leleteket is felvettem: Aldebrő—Mocsáros (Rég. Füz. 9. 1958. 38.), Bátorkeszi—Papajtó 5. sír (Vojcice, Csehszlovákia, vö. Liptáková 1964. 243—244.), Eger—Répástető (Szabó J. Gy. 1964.), Jánoshalma—Kisráta (Tm. 70
