A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Madácsi László: Dugonics András

az 1892-ben megalakult Dugonics Társaságnak és nem utolsósorban a nagyszegedi írók Dugonics-kultuszának. A szegedi polgárság a XIX. század elején olyan kulturális és gazdasági eredményekkel dicsekedhetik, amilyennel kevés, török iga alól felszabadult magyar város. Dugonics születésének évében (1740) Szeged alig 1500 házból áll, lakosainak száma tízezerre sem tehető, és annak ellenére, hogy a várost gyakori tűzvész, árvíz, megújuló pestises járvány, sáskajárás és különböző elemi csapások sújtják

4 s elképesztő, nyomorúságos állapotok uralkodnak, 1820-ban a város már azzal büszkélkedhetik, hogy „nem tsak tudós Hazafiak által kormányoztatik, hanem máshová is értelmes Papokkal, Földmérőkkel, Orvosokkal szolgál; jól tanult mester emberekkel és legényekkel maga is bővelkedik, más Városokat is segít: halász hajók mellett leg szebb' s leg híresebb gálya hajókat épít; száraz és vízi malmokkal Bánátot és Bátskát meg rakja: zsindelt, létzet, deszkát milliomként készít és adogál az idegeneknek: szekeresseinél az Ausztriai Tartományoknak nagy része esméretes. Még tsudálatosabb ezeknél a' népszaporodás, mellybül minden szomszéd Vármegyékbe a' kertészségek elterjedtek, és gyarapodtak. Közönséges mondás az: hogy ha Szegednek szállítványi összevegyülnének, három Szeged kerekedne belőlük. Piatza ennek a Városnak termékenyebb esztendőben, a' kellemetesebb s ritkább gyümöltsök mindenféle nemeivel Olasz országot inkább, mint az Alföldet ábrázollya. Egy szóval: Szeged duplázta lakosának számát, s egy két száz mester embereit ezrekkel szaporította."

5 Mennyi öntudat és jogos, gazdasági és kulturális eredményekkel megalapozott lokálpatriotizmus árad e sorokból. A város hagyományainak tudatos ápolása polgárainak hősi erőfeszítéséből következik, akik a kiművelt fők mind nagyobb számában látják a város gazdasági fejlődését. S innen ered azoknak tisztelete, kik Szeged lakóinak műveltségét előbbre vitték, hírnevét gyarapították. A város számára a Dugonics-hagyomány ápolása nemcsak lokálpatriotizmus, annál sokkal több: a szellemi szabadság követelésének szimbóluma. Már az 1830-as években megszületett az a gondolat, hogy Dugonicsnak szobrot emelnek, de a terv terv maradt.

6 Sőt, 1830-ban írói kört akart létrehozni a város ifjúsága azzal a céllal, Dugonics ama gondolata megvilágításának szándékával, mely szerint: „Vajha mindeneket magyarul olvashatna a magyar. Anyai nyelven beköszöntött igazságok hamar gyökeret verhetnek a termékeny magyar szívekben!" A kör megalakulását nem engedélyezték. Az írói kör megalakítása csak 1867-ben sikerült „Ifjúsági kör" elnevezéssel.

821 Programja Dugonics elképzelését és óhaját veszi alapul, mely szerint nemcsak szépirodalmat, de a tudománynak több ágát is szeretné művelni. A körnek tagjai értelmiségi és iparos ifjak voltak", kik a város népének minden rétegével kapcsolatot tudtak teremteni. 1873-ban a kör Dugonics nevét veszi föl, és a jóváhagyott alapszabályok szerint működik; célja: „A szellemi erő és tevékenység fejlesztése s gyakorlása irodalmi téren; a korszellem igényelte üdvös s szabad eszmék s elvek terjesztése, a magyar nyelv s irodalom fejlesztése s tökélyesbítése."

7 4 Vö. Reizner János: Szeged története, Szeged, 1889. I. köt. p. 362—367. 5 Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások, Szeged, 1820. I. rész, p. XIV. 6 Vö. Nacsády József, A szegedi parasztnovella keletkezése, Irodalomtörténeti dolgozatok, Szeged, 11. sz. p. 74. 6a Reizner János: Szeged története, Szeged, 1900, III. k. 151. 1. 7 Vö. Nacsády József, i. m. p. 76. 7