A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Erdélyi István–Pataki László: A nagyszentmiklósi „Attila kincs” leletkörülményei

olyan részleteket is, melyekről másutt nem esik szó, s ezek írását igen becsessé teszik. „Der Bauer fand sie im Hof seines Hauses, als er grub, um eine Mauer in seinem anstossenden Garten zu errichten. Die Gefässe lagen nur einen Schuh tief unter der Erde, in keinem Behältnisse." A feltárás utáni helyszíni szemlén megállapították, hogy: „Der Augenschein soll zeigen, dass da einstens schanzen gewesen seyen, auch sollen da vormals Weingärten gewesen seyen." „Später grub man in dieser Gegend und stellte Untersuchungen an, fand aber nichts mehr." Elmondotta Ikonia Neumannak azt is, hogy a korsók füléről lehúzták az aranyat, beolvasztották, s ebből fülbevalókat csináltatott: „Von einem Stück des Sängeis Hess sich die Bäuerin Ohrhänge machen." Tájékoztatta az abbét Ikonia arról is, hogy „Sie lagen alle auf einem Haufen beisamen, höchstens 2 У

2 Schuhe unter Erde, ganz ohne allem Behältnisse. Die kleinen Gefässe unten, die grossen oben, das grösste zuoberst." De bevallotta azt is, hogy „Nebst hierher gebrachten waren noch andere goldene Kleinigkeiten dabei, z. B. Ohrgehänge. Diese Kleinigkeiten teils verheimlicht und zurückbehalten, teils eingeschmolzen." „Dies habe ich aus dem Munde der Finderin selbst," - írja Neumann. Neumann írásából kitűnik, hogy Ikonia önmagát mondotta előtte a megtalálónak. Az abbé ezt tudomásul vette, nem kételkedett benne. De ez a csere a magyar tudósításokban zavart okozott. Férfi találta, vagy asszony? Ha férfi, akkor Néru, ha nő, akkor Néra - mondja Fischer Károly. S 1889-ben így kezdte leírni a történetet: „Vuin Néra paraszt asszony . . ." Hampel J. pedig 1884-ben így írt: „Néra Vuin parasztgazda . . ." Valószínű, hogy a gödröt Vuin Néru ásta a fiával, mert ha férfiak vannak a háznál, nem az asszony állítja a kerítést. De amint az első aranyedény kifordult a földből, oda szaladt Ikonia is, s a többiek feltárásában már ő is segédkezett. Ő volt az élelmesebb. Ezért ment Bécsbe is ő, s nem pedig a férje. Neumann és Ikonia beszélgetéséből meg lehet fejteni, hogy az arany fülbevalók készítését Jankovich vállalta, s a négy aranyedényt hallgatási díj és munkadíj fejében kapta. A 8 forint, amit fizetett, csak valami elszámolási különbözet lehetett, hiszen ez csak fél latnyi arany ára volt. Valószínű tehát, hogy az aranyműves nemcsak a bikaszarvakat olvasztotta be, hanem a nautilus-csésze lábait, a korsófülek aranyát, a poharak és a szelence fogantyúit, s talán a szelence födelét is. Hampel azt írja, hogy a nautilus-csészén nem látszik a lábak helye. Ezt nem tudta megfejteni. Pedig nem kellett nagy ügyesség ahhoz, hogy egy aranyműves elsimítsa az aranyat. Neumann abbé a kincs körüli dolgokról kezdetben a hivatalos tudósításokból értesült, majd egy olyan Nákó-féle irodatiszt mondott el neki egyet-mást, aki a helyszíni vizsgálatokban is résztvett. Mikor végül Ikoniával is beszélt, teljesen megnyugodott, hogy az apróságokon kívül minden megkerült. Ezt az is bizonyítja - írja -, hogy a parasztok az urasági irodában szavaikat tüzes esküvel erősítették meg. „Sonst kein Stück gefunden oder auf ingendeine Art veräussert: Versicherung der Bauersleute durch feierlichen Eid in Herrschaftlicher Kanzlei." Van azonban iratai között - 1805-ből - egy olyan feljegyzés is, melyben 41