A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Erdélyi István–Pataki László: A nagyszentmiklósi „Attila kincs” leletkörülményei

Ügy látszik a beolvasztás gyanút keltett a hatóságban, s elrendelték a kincs napvilágra kerülésének helyszíni kivizsgálását. Ez volt az a vizsgálat, melyet Csapó szolgabíró vezetett, s amelyen Vuin Néru azt vallotta, hogy a kincset ő találta. A szereplők kihallgatása közben kiderült, hogy az aranyműves az egyik nautilus-csészéről, melyet bikafej díszít, a bika szarvait levette és beolvasztotta. Ebből keletkezett az az aranyrúd, mely a pesti leltárban a huszonnegyedik darab. Ugyanakkor kiderült az is, hogy Vuinék letörték néhány korsó fülét, s ezeket megtartották maguknak. Az uradalmi hivatal azonban tudomást szerzett a fülekről, s elvette tőlük és pótlólag Pestre küldte. A jegyzőkönyv négy fület említ.

21 Ezek arannyal borított ezüst vagy rézrudak voltak. A kincs ma is csonka. Az 1. és 2. számú korsók füle nincs meg, az 5. és 7. számú korsók füléről pedig hiányzik az arany. A pesti leltár szerint a huszonnégy aranytárgy együttes súlya 17 font és 23/4 lat volt. A nyers aranyat a bécsi Fopénzverde 10 086 forint 25 krajcárra becsülte. Ebben az értékben természetesen benne van a bikaszarvakból olvasztott rúd értéke is. A magyar tudósítások a 10 086 forint helyett tévesen 10 068 forintot közöltek. Az eredeti iratokban azonban az előbbi érték olvasható. A korsófülek később érkeztek Bécsbe. Ezekből négy latnyi arany került elő, s ezt a Fopénzverde külön 67 forint 55 krajcárra becsülte. Az értékelés után az aranydarabokat átadták a pénzverőnek.

22 Neumann abbé feljegyzéseiből kiderült, hogy Vuinéknál még a nagy vizsgálat után is maradt arany. Ezt maga Ikonia vallotta be Neumannak.

23 Az aszszony ugyanis szeretett volna a kincsért valami jutalmat kikönyörögni Bécsben, s ezért kétszer is felment az osztrák fővárosba, és felkereste Neumann abbét. Beszélgetéseikről később bővebben szólunk. De már most megemlítjük, hogy hiányzik a legszebben díszített kis aranyszelence füle is. Ez bizonyos - mondja Hampel J., - mert a fül nyoma a szelencén jól látható. De talán födele is volt - fűzi hozzá. „Idoma megkívánni látszik a tetőszerű födelet, mint befejezést."

24 Míg hazánkban a vizsgálat folyt, a kincs híre megérkezett Bécsbe is. De úgy, mintha évekkel ezelőtt találták volna. A Régiségtár igazgatója ezt így is jelentette szeptember 18-i levelében a kabinetirodának. „. . .vor einigen Jahren ... in Banat gefundenen Goldschatz im Werte 12 475 fl."

25 A kincs felfedezésének történetét Neumann abbé is megírta: „Goldene Gefässe. Geschichte ihrer Entdeckung" címen. „Gefunden 1799 in St. Miklós, einem dem grichischen Handelsmann Nako gehörigen Ort in Banat. Dessen Untertan und Bauer Neru Vuin verheimlichte den Fund und verkaufte ihn an zwei griechische Handelsleute, die ihn auf den Pestermarkt zum weiteren Verkauf mitnahmen."

26 így ismertük mi a kincs megtalálásának körülményeit eddig, de most látjuk, hogy Neumann akkori értesülése nem volt elég pontos. Feljegyzett azonban 21 Pulszky, Ferenc, i. m. 56. 22 Uo. 23 Rudolf Noll id. kézirata. Neumann, Manuskript. (Archiv-Nr. der Antikensammlung: 13/S. 165.) 24 Hampel József, Arch. Ért. 91—95. oldal. 25 Rudolf Noll id. kézirata. Neumannak ugyanabban a levelében. 26 Rudolf Noll id. kézirata. Neumann, Manuskript. 163—165. oldal. A kincs megtalálójának neve Neumann kéziratában Nerá-nak vagy Nevá-nak is olvasható (23). 40