A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: Rudnay Gyula festőiskolája Makón

megrázza a fák lombjait, a délibáb tévedésbe ejt bennünket is, és ott látjuk magunk előtt azt az örökké mozgó, soha meg nem nyugvó valamit, amit úgy hívunk, hogy: Élet."

5 A kiállítás nemcsak erkölcsi, de jelentős anyagi sikerrel is zárul: a megye és a város előkelőségei 14 db képet vásárolnak. Valószínűleg a kiállításrendezés alkalmával kaphatta ajándékba Espersit a Sárga szék macskával с képet, melynek dedikáció ja: „Jánosnak Tornyai 1909.»« Sok levelezgetés és személyes közbenjárás után Endre Bélát is rá tudja venni Espersit, „hogy műtermének kincseit hozza el városunkba".

7 Ezt a másik emlékezetes tárlatot, mely a kiállított 150 képével teljesen megtölti a vármegyeház nagytermét, szintén Návay Tamás, az akkor már nyugalmazott főispán nyitja meg: „Midőn 4 évvel olyan szerencsém lehetett, hogy megnyitottam az első makói műtárlatot, valóban nem reméltem, hogy az a fölhívás, amelyet akkor a közönséghez intéztem, oly visszhangra fog találni s a művészet iránti érdeklődés oly széles rétegekben fog gyökeret verni, hogy ma már egész természetesnek találjuk, ha Makón minden évben egy, vagy néha több műtárlatot lehet és kell rendezni. És senkisem csodálkozik ama erkölcsi és anyagi sikereken, amelyet ezen kiállítások elérnek."

8 Endre Bélának szintén osztatlan a sikere. Espersit följegyzése szerint 7000 korona értékben 23 személy vásárol képet.

9 A vevők soraiban kereskedők és iparosok is szerepelnek. A mestert és a képek hangulatát plasztikusan jellemzi a helyi sajtó: „Melegséget, bensőséget, természetimádatot lehel minden ecsetvonása. Tisza-parti füzeseknek, a csendes hömpölygő árnak, az esti nyugalomnak, a békés fehér tanyaházaknak, a gondolkodó magyarnak piktora."

10 A Szegedi Híradó munkatársa rajongó lelkesedéssel ír a megnyitáson szerzett benyomásairól, és ironikus önkritikával példaként állítja a makói tárlatot olvasói elé: „Maga Návay négy vagy öt képet vett meg, s utána a megye és a város előkelőségei szinte versengtek egymással a vásárlásban. A száz, kétszáz, háromszáz koronás és drágább festményekből hamarosan pár ezer korona értékű áru kelt el. Ezért kell ismételnünk harmadszor is: hol vagyunk mi Makótól."

11 Espersit irodalom- és művészetpártolásának legeredményesebb és leggazdagabb korszaka az 1920-as évekre esik. 1921-től kezdve atyai jóindulattal áll az ifjú József Attila mellett, ebben az időben teljesedik ki a Juhász Gyulához fűződő barátsága és erre az időszakra esik a makói művésztelep megteremtésével kapcsolatos munkálkodása. Amikor a Képzőművészeti Főiskola 1925-bqn nehéz anyagi körülmények közé kerül, Rudnay Gyula elgondolását, hogy a festőnövendékeket nyaranta vidékre küldjék, Espersit azonnal elfogadja és felajánlja segítségét. A főiskola és Espersit között Rudnay makói növendéke, Somogyi István

12 közvetít. A makói 5 Paál Job: Tornyai János képei. Makói Hírlap 1909. február 2.; 1. még w. L: Tornyai János képeiről Makói Hírlap 1909. február 5. A Tornyai kiállítás. Makói Hírlap 1909. február 6, 9, 10. 6 József Attila Múzeum tulajdonában. 7 Espersit János: Művészpártolás Makón. Marosvidék 1928. december 25. 8 Képkiállítás Makón. Endre Béla kollektív tárlata. Makó művészeti kultúrájáról. Szegedi Híradó 1913. március 18. 9 Espersit János: Művészpártolás Makón. Marosvidék 1928. december 25. 10 Endre Béla kiállítása. Művészi esemény Makón. Makói Hírlap 1913. március 15. 11 Szegedi Híradó 1913. március 18. 12 1937-ben Berlinbe költözik, levelei a városi levéltárban megtalálhatók. Polgármesteri hivatal iratai 52—53/1942. 206