A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: Rudnay Gyula festőiskolája Makón

megrázza a fák lombjait, a délibáb tévedésbe ejt bennünket is, és ott látjuk magunk előtt azt az örökké mozgó, soha meg nem nyugvó valamit, amit úgy hívunk, hogy: Élet." 5 A kiállítás nemcsak erkölcsi, de jelentős anyagi sikerrel is zárul: a megye és a város előkelőségei 14 db képet vásárolnak. Valószínűleg a kiállításrendezés alkalmával kaphatta ajándékba Espersit a Sárga szék macskával с képet, melynek dedikáció ja: „Jánosnak Tornyai 1909.»« Sok levelezgetés és személyes közbenjárás után Endre Bélát is rá tudja venni Espersit, „hogy műtermének kincseit hozza el városunkba". 7 Ezt a másik emlékezetes tárlatot, mely a kiállított 150 képével teljesen megtölti a vár­megyeház nagytermét, szintén Návay Tamás, az akkor már nyugalmazott fő­ispán nyitja meg: „Midőn 4 évvel olyan szerencsém lehetett, hogy megnyitot­tam az első makói műtárlatot, valóban nem reméltem, hogy az a fölhívás, ame­lyet akkor a közönséghez intéztem, oly visszhangra fog találni s a művészet iránti érdeklődés oly széles rétegekben fog gyökeret verni, hogy ma már egész természetesnek találjuk, ha Makón minden évben egy, vagy néha több műtár­latot lehet és kell rendezni. És senkisem csodálkozik ama erkölcsi és anyagi sike­reken, amelyet ezen kiállítások elérnek." 8 Endre Bélának szintén osztatlan a sikere. Espersit följegyzése szerint 7000 korona értékben 23 személy vásárol képet. 9 A vevők soraiban kereskedők és iparosok is szerepelnek. A mestert és a képek hangulatát plasztikusan jellemzi a helyi sajtó: „Melegséget, bensőséget, természetimádatot lehel minden ecset­vonása. Tisza-parti füzeseknek, a csendes hömpölygő árnak, az esti nyugalom­nak, a békés fehér tanyaházaknak, a gondolkodó magyarnak piktora." 10 A Szegedi Híradó munkatársa rajongó lelkesedéssel ír a megnyitáson szer­zett benyomásairól, és ironikus önkritikával példaként állítja a makói tárlatot olvasói elé: „Maga Návay négy vagy öt képet vett meg, s utána a megye és a város előkelőségei szinte versengtek egymással a vásárlásban. A száz, kétszáz, háromszáz koronás és drágább festményekből hamarosan pár ezer korona értékű áru kelt el. Ezért kell ismételnünk harmadszor is: hol vagyunk mi Makótól." 11 Espersit irodalom- és művészetpártolásának legeredményesebb és leggazda­gabb korszaka az 1920-as évekre esik. 1921-től kezdve atyai jóindulattal áll az ifjú József Attila mellett, ebben az időben teljesedik ki a Juhász Gyulához fűződő barátsága és erre az időszakra esik a makói művésztelep megteremtésé­vel kapcsolatos munkálkodása. Amikor a Képzőművészeti Főiskola 1925-bqn nehéz anyagi körülmények közé kerül, Rudnay Gyula elgondolását, hogy a festőnövendékeket nyaranta vidékre küldjék, Espersit azonnal elfogadja és felajánlja segítségét. A főiskola és Espersit között Rudnay makói növendéke, Somogyi István 12 közvetít. A makói 5 Paál Job: Tornyai János képei. Makói Hírlap 1909. február 2.; 1. még w. L: Tornyai János képeiről Makói Hírlap 1909. február 5. A Tornyai kiállítás. Makói Hírlap 1909. feb­ruár 6, 9, 10. 6 József Attila Múzeum tulajdonában. 7 Espersit János: Művészpártolás Makón. Marosvidék 1928. december 25. 8 Képkiállítás Makón. Endre Béla kollektív tárlata. Makó művészeti kultúrájáról. Sze­gedi Híradó 1913. március 18. 9 Espersit János: Művészpártolás Makón. Marosvidék 1928. december 25. 10 Endre Béla kiállítása. Művészi esemény Makón. Makói Hírlap 1913. március 15. 11 Szegedi Híradó 1913. március 18. 12 1937-ben Berlinbe költözik, levelei a városi levéltárban megtalálhatók. Polgármes­teri hivatal iratai 52—53/1942. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom