A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Czeglédy Ilona: Várásatási tapasztalatok (Siklós, Diósgyőr). Elvi és módszertani kérdések

A diósgyőri várból 1934 óta óriási feltöltéseket hordtak el, és nagymennyiségű leletanyag került a múzeumba. A palota alaprajzi rendszere már 1934-ben tisztázott volt. A mostani feltárásnál folytatnunk kellett a már 1962-ben megindult munkafolyamatot és azt értelemszerűen ki kellett terjesztenünk. A belső várpalotában aprólékos munkával, viszonylag kevés föld megmozgatásával részletekbe menő megfigyeléseket tudtunk végezni. A palota helyiségeiben, ahol még lehetséges volt, szint kutató árkokat ásattunk. Sok helyen azonban annyira lehordták a feltöltést, hogy magát a vár alapját képező szikladombot kellett ősrégészeti, barlangásási módszerekkel átkutatnunk, hogy bolygatatlan és hiteles anyagot találjunk. A sziklaüregekből kerültek elő a bronz- és vaskori településre utaló leletek. A belsővárat a külsőtől elválasztó falszorosokban egészen más módszerekkel kellett dolgoznunk. Mind a régészet, mind pedig a helyreállítás szempontjából az volt a fontos, hogy hiteles középkori szintviszonyokat állapítsunk meg, a külsővár építményeinek alaprajzi rendszerét és relatív időrendjét tisztázzuk. Ehhez a pusztulási rétegek elemzése és a nagymennyiségben előkerülő régészeti lelőanyag segített bennünket. Először a négy égtáj szerint megjelölt zwingerszakaszokban az egész falszorost átszelő nagy kutatóárkokat ásattunk, s amelyekben jól látszott a feltöltés rétegeződése és a fal maradványokkal való kapcsolata. A kutató árkok rétegsora nagyjából azonos volt, így az árkokat blokkokká szélesítettük. így nagy felületen bonthattunk rá az árkok falában függőlegesen mutatkozó rétegekre. A vízszintes bontásnál jól meg tudtuk figyelni az egyes beásásokat, különböző szemetesgödröket, vagy akár a zwinger betöltésének technikáját. Kirajzolódott előttünk, hogy milyen rendszer szerint verték le a facölöpöket, melyeknek közeit földdel, törmelékkel tömték be. A várárok feltárásánál ismét más módszert kell majd alkalmaznunk. Az árkot már néhány helyen a talajvíz szintjéig átvágtuk és a nyugati bejárat előtti fahidakat is feltártuk. Ez utóbbinál a híd rácsszerkezete maga kínálta a feltárásban a négyzethálós rendszert. így tudtuk meg, hogy a vizesárok feltöltésének felső 1—1,5 métere újkori betöltés, sőt nagyrészt a felsővárból kidobált föld. Helyes volna tehát, és gazdaságos, ha földgépet használhatnánk a felsőréteg elhordására. Az árokban várható munka olyan jellegű, hogy a feltárásnál alkalmas lenne egy nyári egyetemi munkatábor.

5 Un. „tudományos tábor"-t alakítanánk, ahol a hallgatók a fizikai munka mellett a leletek feldolgozásában (kőfelmérés, cserépragasztás stb.) is résztvennének. Siklóson a. munka tudományos előkészítése maradt háttérben, mert azonnal kellett megkezdeni ill. folytatni a többéve abba maradt kutatást. Nem volt idő a történeti anyag, a források átvizsgálására. Az anyagi lehetőségeink azoban itt olyan kedvezőek, hogy ebből sok technikai előnyünk származik Diósgyőrrel szemben. Itt volt elegendő segítségünk a munka lebonyolításához, s bevonhattuk a feltárásoknál az egyetemistákat is. Munkaterületünk Siklóson elsősorban a gótikus erkély alatti kettős, mély déli falszoros volt. Szintkutató árokkal kezdtük munkánkat. A palota falához közelebbi keskenyebb zwinger feltöltése mintegy 4 m, s ebből csak a felső 1 m volt újkori. Az alsó, mélyebb és szélesebb déli zwinger már a gótikus várhoz tartozott, ez az ún. Kanizsay kert, Feltöltése helyenként 8—9 m. Ebből a felső 3 m a vár XX. századi átalakításkor idekerült szemétréteg, építési törmelék. Ennek a felsőrétegnek eltávolításakor az alatta levő rétegsorból igen sok régészeti 5 Az 1966. évi aquincumi nemzetközi egyetemi tábor is igen jó eredménnyel zárult. 164