A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Volly István: A magyar „cigányzene” külföldön

A MAGYAR „CIGÁNYZENE" KÜLFÖLDÖN Amikor az első gőzvasút Magyarországról elindult nyugatra, a cigánymuzsikusok valószínűleg rajta ültek. Az 1840-es évek óta rendszeresen járnak külföldi szereplésekre Bécstől—Londonig. Pedig előfordult, hogy a vasúti jegy árát sem keresték meg, és gyalog (!) kellett hazajönniük... A századfordulón már Amerikában is hódít a magyar cigánymuzsika. Erdélyi Náci szegedi prímás a washingtoni Fehér Házban arat sikert. Tanítványa, a sápadt arcú Dankó Pista pedig Moszkvában vendégszerepel. De alkalmi bandájával balsikerrel járt, miként Napóleon, mert a vezért magára hagyták a tagok. Amerikai ízű reklámmal lépett az újvilági fővárosba Fráter Lóránd, a „nótás kapitány". Rokona lévén az angol királynak, az élelmes reklámfőnök mindkettőjük arcképét plakátra nyomtatta, a királyét is és a cigány zenekar-vezetőjét is. 1934-ben alakult a híres rajkózenekar, Szigeti József hegedűművész ötletéből, Rigó Gábor karnagy vezetésével. Itt szerzett előadói, színpadi gyakorlatot sok mai világjáró prímásunk. A rajkók meghódították Olaszországot, sőt a déltengeri tájakat is, és Dél-Afrikában is bemutatkoztak. Az 1950-es években már nem is keltett különösebb föltűnést, amikor TávolKeletre, Kínába, majd Ausztráliába is elrepült a magyar cigányzenész. A gőzvasút, a tengeri hajó után a repülőgépet is megszokta, és körüljárta a földgolyót. A külföld manapság kétségkívül igényli és meglepően ünnepli a magyar cigányzenét. Impresszáriók szerződési ajánlatokkal kopogtatnak Budapesten. „Cigányzenekar" néven természetesen azt a hagyományos hangszeregyüttest és játékmódot keresik, amely immár 150—200 éve kialakult és apáról-fiúra száll. Bihari János cigányprímás 1801—2-ben öttagú cigányzenekarral mutatkozott be Pest-Budán: vonóshangszerekkel, melyekhez járult egy támasztóhangszer, a sokhúros cimbalom, két fürge cimbalomverővel. Ezt a muzsikát hallgathatta elismeréssel Beethoven, és könyvet írt róla az ifjú Liszt Ferenc. De tévedett, amikor szó szerint „cigány" zenének vélte a „magyar" népzenét. Hiszen a dallamok legtöbbjét magyar szerzők szerzettek, a hangszerek európaiak, a játékmód főképp a barokk zenegyakorlatból táplálkozik, és alig van köze a vándorló cigánynép folklórjához. A zenészek sem szükségképpen cigány származásúak. A századforduló táján már 12—24 tagú cigányzenekarokat vezettek a külföldön is ismert híres prímások: Banda Marci, Rácz Pali, Radies Béla, Magyari Imre. A nagylétszámú zenekarban szinte állandóan együttzengnek a prímáshegedű, másodprímhegedű, terchegedű, alsó- és felső- kontrahegedűk, brácsák, két-három cselló, bőgő és cimbalom, két nagy- és egy kisklarinét. Tulajdonképpen ezek a nagyzenekarok alapozzák meg a cigányzenének világhírét, hangversenyszerű gyakorlatát. Terjes értékű cigányzenekarban legalább kilenc tag kívánatos : prímás, másodprímás, terces, kontrás, brácsás, csellós, bőgős, cimbalmos és klarinétos. Sajnos, 141