A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Volly István: A magyar „cigányzene” külföldön

ilyen létszámú cigányzenekar évek óta nincs itthon, mert költségét nem bírja el a hazai vendéglátóipar. De külföldre gyakran indul 16—20 tagú is. Ez addig van együtt, amíg szerződése érvényes. Budapesten, az ország fővárosában mintegy 800—1000 cigányzenész él. Manapság fele itthon muzsikál, mintegy száz vendéglátói helyen, fele pedig külföldön távol Moszkvától—Londonig, Helsinkitől—Szófiáig. Egy-két éve a kereslet akkora, hogy a vidéki zenekarok külföldi szerződtetése is elkezdődött. Rendszerint 3 hónapra kötnek szerződést, mert ezután már nagyon hazahúz a szív a családhoz. Előfordul éves szerződés is, mert így már vámmentesen hozhatja haza a zenész a keresetéből vásárolt árut. (Pár év alatt kb. 900 autót hoztak be cigányzenészeink.) Vannak nyugaton letelepedett cigányzenészeink is. Kivándoroltak az 1930-as években, vagy 1945-ben, mint üldözöttek, hadifoglyok, és kint nősültek. De ma is a magyar nyelvet beszélik, és magyar nótát ír némelyik, mint Hágában Sárközi Márkus nyugalmazott cigányzenész. Szerzeménye mintha régi kuruc dal, vagy virágének volna... Csámpai Ivó a müncheni rádiónak készít cigányzenekari hangszerelést, Toki—Horváth Gyula pedig őszintén vallja, hogy: „Idekint abból élek, amit a Fővárosi Népi Zenekarban tanultunk!" A 32 tagú együttest 1951-ben alapítottuk, az akkori híres „öregekből", sajnos mindössze pár évig állt fenn. — Mit muzsikál a magyar cigányzenekar külföldön, mit kér tőle a kedves közönség? — „Kontinentális műsort!" — hangzik a külföldre járók elgondolkoztató válasza. Tehát kint más a műsor, nem az itthoni. — 1966. nyaráig 12 országban végiglátogattuk a cigányzenekarainkat, és helyszíni tapasztalataink vannak a mai helyzetről zeneigényről, a ,,kontinentális műsorról". A cigányzenekar műsorideje külföldön is rendszerint 6 óra, szünettel 300 perc! Verbunkossal, vagy indulóval szokás „bekezdeni", ahogy idehaza százötven éve hagyomány. A verbunkos nagyobb hangszeres mű, 1—2 percig tart. Folytatása a friss. Dallamára akkordfelbontásokkal variációt rögtönöz a prímhegedű, a klarinét, a cimbalom, majd ismét a pímhegedű. Szokás, hogy gyorsabb tempóban lép be valamelyik variáló hangszer, és olyan tűzijátékot produkál, melyre mindig „bejön" a taps. Évezredes múltja van a magyar népdal régi, ősi rétegének, ötfokú, kvintváltó vagy ereszkedő vonalú, tömör dallamoknak, parlando-rubato vagy táncritmusban. Az európai fülnek keleti különlegességet jelentenek. Alig féltucatnyi ilyenféle dallamunk él. Az egész készlet 1—2 perc alatt eljátszható. De — amint a tapasztalt prímás hangsúlyozza, — enélkül ma nem mehet külföldre cigányzenekar. A parlandrubato, vagy „hallgató-nóta" kötetlen, szabad ritmusát egyszerre játsza a zenekar minden tagja: ez olyan magyaros zenei előadásmód, amelyet manapság a külföld semmiféle más zenében nem hall. Sajnos, az újabb hallgató-nóták zenéje annyira egyforma, egy kaptafára készül, hogy a vendég gyakran szóváteszi: „Vajon miért játsza a prímás többször ugyanazt a dallamot?"! A prímás meglepődik a kérdésen. Hiszen ő már a harmadik-negyediknél tart, de a külföldi, — akit nem támogat szövegélmény, — többször ugyanazt a dallamot véli felismerni. A „kontinentális műsorban" kevés a mai hallgató. Annál több a lassú csárdás, főképpen az 1914-es világháború katonanótái, parasztdalai. Ezeket a szomszédos népek fiai is hallgatták és dalolták, szinte nemzetközi kötudatba vésődtek. „Duva" vagy „mars" kísérettel, középtempóban szívesen hallgatja a külföldi 5—10 percig is. A hallgató nóta és a lassú csárdás képviseli népzenénk új rétegét. Frissel fejezik be a hallgató- és csárdás-csokrot is. A 300 perces mamut-műsoridőben fontos kitöltő a magyar operett muzsika. Szinte minden este várja kéri a közönség Lehár: Víg özvegy, Mosoly országa, Kálmán: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Jacobi: 142