A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Szabó Ferenc: Könyvterjesztés és könyvkereskedelem Szegeden 1835-ben

KÖNYVTERJESZTÉS ÉS KÖNYVKERESKEDELEM SZEGEDEN 1835-BEN A könyvek, újságok iránti érdeklődés, a nyomtatott betű elterjedtségének mértéke a kulturáltság legfontosabb mutatói közé tartozik, s igen szoros összefüggésben van a polgári fejlődés előrehaladásával. A XVIII. század végi Szeged kisszámú könyvforgató értelmiségének, kereskedő és iparos rétegének összességében csekély és kevés változatosságot mutató igényeit még könyvkereskedés nélkül is ki lehetett elégíteni. A vásári ponyvaárusok és főként a szintén sokat vásározó könyvkötők terjesztő tevékenysége elegendőnek bizonyult. „Ezen városban egy Kibling Joseff nevezetű Könyv Kötőn kívül, aki ugyan tsak könyvei árulása végett vásárokra szokott járni, sem Könyv Nyomtató, sem áruló boltt nem találkozik" — jelentette a szegedi városi tanács 1792-ben és a következő esztendőben a Budán székelő helytartótanács rendeletére.

1 Az 1830-as évek derekára ezen a területen is nagy változások történtek. Korábbi helyzetét megerősítve az 1825-ben 32 000-nél is több lakost számláló Szeged városa jelentős iparosságával (1830: mester, segéd és inas együtt 2728 személy)

2

, nagyarányú gabona-, fa-, dohány- és állatkereskedelmével vezető szerephez jutott az ország déli részének gazdasági életében. Iskoláival, főként nagyhírű gimnáziumával, s nem utolsósorban az 1801-ben felállított Grün-nyomdával, Dél-Magyarország legfontosabb kulturális gócpontjává vált. A város lakosságának polgárosodását a szellemi élet fokozódó differenciálódása, a reformkori Magyarország pezsdülő irodalmi és tudományos életébe való bekapcsolódás, a politikai érdeklődés megélénkülése követte. Ennek a tanúja az, hogy általában megnőtt a könyvek, hírlapok iránti kereslet, amelyre alapozva sor kerülhetett a mai értelemben vett könyvkereskedelem megindulására. A Szegeden terjesztésre került könyvek többnyire nyilván nem helyben nyomtatott sajtótermékek voltak, mint az alábbiakból is kitűnik. A pesti, bécsi, pozsonyi, debreceni nagyobb nyomdák készítményei mellett azonban a helyi és környékbeli igényeket kielégítő Grün-nyomtatványok jelentős elterjedtségre juthattak. Ennek bizonyítékákul közöljük a Grün-tipográfia 1834-ben készített munkáit feltüntető jegyzékből azokat az adatokat, amelyek a példányszámot is feltüntetik. A teljességre törekvő, ritka értékű jegyzéket — amely korábbi vagy későbbi évekből nem maradt fenn — Grün János sajátkezűleg állította össze.

3 1 Szegedi Állami Levéltár (ezután: SZÁL), Szeged város tanácsülési jegyzőkönyvei 1792. 1658. sz., 1793. 1139. sz. Ez a könyvterjesztő módszer hosszú időt átfogó hagyománnyá vált. (A nagyhírű gyomai nyomdász, Kner Izidor édesapja még az 1860—70-es években is művelte. Vö. Kner Izidor: Félévszázad mesgyéjén 1882—1932. Gyoma, 1931. 9—11.) 2 Reimer János: Szeged története III. Szeged, 1900. 473. 3 SZÁL Szeged város tanácsának iratai (ezután: Tan. ir.) 2520/1836. Die BuchdruckereyArbeiten im Jahre 1834. 237