A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Dankó Imre: Kallós Ede emlékezete

ugyancsak sokszor megjelenő Tornyai Jánossal, László Fülöppel, Endre Bélával, Iványi Grünwald Bélával és másokkal. Középiskolai tanulmányai után az Országos Iparművészeti Iskolába iratkozott be, ahol nagy szorgalommal, eredményesen tanult. A tehetséges, fiatal szobrász hamar találkozott a sikerrel, elismerései. Az Iparművészeti Iskolából állami ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol három és fél évig tanult, dolgozott. Párizsban H. Chapunál tanult, aki a kor divatos, nagyhatású szobrásza volt. Henri, Michael Chapu a formák tiszteletére tanította. Mestere hatására Kallós is behatóan tanulmányozta a görög-római szobrászatot és vele kapcsolatosan a mitológiát — ahonnan Chapu oly sok ösztönzést nyert. Kallós művészete azonban soha sem lett olyan érzelgős, mint mesteréé. О megmaradt a forma tisztelete, a plaszticitás minden körülmények között való biztosítása mellett. Chapu nem is annyira a belső tartalom, mint inkább a témaválasztás területén volt rá jelentős hatással, lévén ő maga is jeles emlékműszobrász és éremvéső. Kallós Chapu nyomán is szívesen fordult a történelmi személyiségek felé. Ahogy Chapu megmintázta Jeanne if Arcot, Alexandre Dumast, úgy vette Kallós munkába Bessenyeit, Kossuthot, Madáchot. Természetesen hazai indításai is voltak. Főleg Stróbl Alajost említhetjük, akinek nemes naturalizmusa Kallósnál veszített merevségéből, könnyedébb, érzelmekkel telítettebb lett. Párizsban együtt volt Iványi Grünwald Bélával s ahogy Kiss Lajos írja, 1889-ben, egy tavaszi este, ott határozták el, hogy franciaországi tanulmányútjuk után Hódmezővásárhelyre mennek, ahol a Plóhn-család műtermében fognak dolgozni.

3 Hazajőve valóban Hódmezővásárhelyre vitte az útja, de csak rövid ideig tartózkodott szülővárosában. Hamarosan Budapestre költözött, ahol a milleneumi évek képzőművészeti élete központjába került. Innen van az, hogy Kiss Lajos életét és munkásságát már idézett könyve „nem itt élt képzőművészek" című fejezetében tárgyalja.

4 Kevéssel Párizsból való hazatérte után a Képzőművészeti Társulat Téli Tárlatán kiállította Dávid című szobrát. Ezt a szobrot a naturalista plasztika kiváló alkotásaként fogadták és tartották számon, mindjárt kezdettől fogva. Kallós elnyerte vele a Nadányi-féle ösztöndíjat. A hivatalos körök is felfigyeltek rá s Pulszky Ferenc az Országos Képzőművészeti Tanács elnöke, 1895-ben, a gyulaiaknak Kallós Edét, mint „fiatal, de igen tehetséges" szobrászt ajánlotta az Erkel szobor elkészítésére. A milleneumi évek igen kedveztek, mondhatni nagy konjuktúrát csináltak az emlékműszobrászatnak. Az ország legkülönbözőbb helyein sorra emelték az emlékszobrokat hazánk nagyjai, jelesebb eseményei emlékezetére. Igen sok szobor született ekkor s nem mindről mondható el, hogy jó, szerencsés alkotás. Ezeknek a szobroknak a többségénél csupán két szempont érvényesült, a konvencionális ábrázoláshoz, az alaphoz való hasonlóság és az olcsóság. Nagyon jellemző idevonatkozóan az Országos Képzőművészeti Tanács véleménye Kallós gyulai Erkel szobráról. A Tanács „a szobrot arányos felépítésben, az anyag stílszerű alkalmazásában, a művészileg igen gondos és nemes kidolgozásban, valamint a nagyon jellemző hasonlatosságban (oly) elismerésre méltó, szép műnek találta"

5 Kallós egyéniségének nagyon megfelelt az emlékszobrászat. Monumentális szobrok készítéséhez nagy érzéke volt és tudatosan is törekedett a hasonlóságra. Minthogy törekvéseit maradéktalanul meg tudta valósítani, alkotásai jó emlékszobrok 3 Kist L. i. m. 33. * Kiss L. I m. 31—32. 5 Scherer Ferenc: Gyula város története;. Gyula 1938. II. 226—228. 168