A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

Azt lehetett volna várni, hogy a munkapárti budapesti minisztérium (amelynek sok kérdésben éles nézeteltérése volt Ferenc Ferdinándék „trialista" csoportjával) most határozottan el fogja utasítani a hazánk belügyeibe való beavatkozást. Nem ez történt. Lukács miniszterelnök szinte mentegetőző' hangon válaszolt Ferenc Ferdinándnak, melyben arra hivatkozott, hogy „nem komoly dolog ez a párt".

19 Megjegyezendő azonban, hogy a trónörökös klikkje ebben a kérdésben tisztábban látott. Azonnal felismerte, hogy itt a magyar politikai életnek egy számukra igen veszélyes alakulatáról van szó, mely háborús terveiknek is útjában áll majd. A köztársasági mozgalom október folyamán már erősen terjedt. November elején már országosan tízezer tagja volt a pártnak.

20 Szervezetei különböző alföldi és erdélyi megyékben egymás után alakultak meg.

21 „Kibontott zászlók alá seregestől sorakoznak azok az igaz magyarok, — írta (kissé túlzó szónokias stílusban) Nagy György — kiknél egyet jelent a nemzeti függetlenség az emberi becsülettel ; kik ennek a becsületnek s annak a függetlenségnek diadaláért minden áldozatra készek."

22 Már a hatóságok kezdtek felfigyelni a republikánus szervezkedésre. Egy adminisztratív intézkedést már októberben tettek. A Csongrád megyei tanfelügyelő Szabó Imre tanítóhoz írt egy figyelmeztetést, kérdezve: hogyan tartja párttagságát hivatali esküjével összeegyeztethetőnek?

23 E haladó pedagógus azonban önérzetesen válaszolt e támadásra.

24 Ha a háborúellenes mozgalomról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk az egyszerű emberek spontán antimilitarista hangulatáról sem. A haladó sajtó gyakran adott hírt 1912. októberében arról, hogy a bevonulás előtt állók körében a háborús hírek miatt nagy az elkeseredés.

25 Csongrádban különösen Tápé községben mutatkozott élesen antimilitarista hangulat.

26 Egy itteni parasztfiú: Török Péter október 17-én öngyilkos lett. Mint hozzátartozói a sajtónak nyilatkoztak: „mióta a háborús hírek jöttek, egyre izgatottabb lett és folyton azt hangoztatta, hogy nem akar háborúba menni."

27 Török Péter tragikus esete országos visszhangot keltett. A tápéi parasztfiú sorsával széles tömegek éreztek együtt, s halála a háborúellenes hangulatot erősítette. III November elején a néptömegek békeakciói még magasabb fokra emelkedtek országszerte. Miközben Ferenc Ferdinándék háborúra uszítottak, a bécsi és budapesti kormányok gyanús előkészületeket tettek, — a békemozgalom nagyszabású demonstrációkat rendezett, melyek a nép hangulatát jól fejezték ki. A november 4-i, 10-i, 17-i és 24-i megmozdulások országszerte magasfokú aktivitásról tanúskodnak. (Nem véletlenül történt, hogy a köztársaságiak tevékenysége is ekkor bontakozott ki még nagyobb mértékben.) Budapesten az ellenzéki pártok a „hivatalos" országgyűléssel szemben november 13—14-én „ellenparlamentet" hoztak létre, mely azonban csak rövid ideig létezett. (Ennek tevékenységében Csongrád és Csanád megyék ellenzéki képviselői is résztvettek.)

28 19 U. o. 20 Magyar Köztársaság 1912. október 14. 17.1. 21 OLBMR 1913/217. 22 Magyar Köztársaság 1912. október 14. 1.1. 23 Bónis i. m. 52.1. 24 Bónis i. m. 53.1. 25 Szegedi Napló 1912. október 13, 22. Makói Független Újság 1912. október 15, 18. 26 Világ 1912. október 18. 27 U. o. 28 Pesti Napló 1912. november 14—15. 220