A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

November folyamán megnövekedett a háborúellenes aktivitás a Tiszatájon is. Csongrád és Csanád megyék lakosságának alkalma nyílt közvetlen tapasztalatot szerezni a háborús hisztériáról. November 9-én a VII. hadtest parancsnoksága — mely Szegeden székelt — a város iskoláihoz átiratot intézett. Ebben követelte: gondoskodjanak arról, hogy a tanintézetek gyorsan legyenek hadikórházzá átalakíthatók^).

29 Természetes, hogy ennek híre azonnal elterjedt nemcsak Szegeden, hanem az ország más részein is. Joggal tekintette a fővárosi sajtó is a VII. hadtest eljárását a háborús előkészületek nyilvánvaló bizonyítékának.

30 A katonai parancsnokság hisztéria-keltése természetszerűleg növelte a lakosság ellenállását a militarizmussal szemben. A háborúellenes küzdelem élvonalában most is a szervezett munkásság állott. Legnagyobb szabású akciója országszerte november 17-én volt. Ezt a szocialisták egész Európában ,nemzetközi békenapként" ünnepelték meg. Hazánk munkásosztálya is tüntetett aznap a háborús veszély ellen. November 17-én Szegeden háromezer főnyi tömeg vonult a munkásotthontól a Klauzál térre. „Vesszen a háború!" és ehhez hasonló tartalmú kiáltások gyakran harsantak fel a munkások ajkán. Széli Mihály budapesti küldött leplezte le a Monarchia háborús előkészületeit.

31 Makón is mintegy kétezer ember tüntetett aznap a világbékéért.

32 Hódmezővásárhelyen a munkások aznapi tömeggyűlésén képviseltették magukat a köztársaságiak is.

33 Ez országos viszonylatban kiemelkedő, mert november 17-én általában a polgári demokratikus csoportok („sajátos munkásmegmozdulásnak" tekintve azt) passzivitást tanúsítottak. A köztársasági párt azonban közvetlenül szolidaritást tanúsított a szocialisták békeharcával. Ezt mutatja a hódmezővásárhelyi eseten kívül az is, hogy az aznapi békéscsabai gyűléshez Nagy György üdvözlő levelet intézett, melyet ott fel is olvastak.

34 A november 17-i munkásmegmozdulásokon gyakran hangzott el az „Éljen a köztársaság!" kiáltás is. Az aznapi budapesti tömeggyűlésen — Karl Liebknecht német baloldali szocialista vezető jelenlétében — is a republikánus államformát éltették. Ez jellemző az aznapi csongrád—csanádi tüntetésekre is. Noverrfber 17-én egyébként Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Makón az országosan egységes határozatot fogadták el: a gyűlés „minden körülmények között és mindenáron követeli a békét és annak biztosítását. Az egybegyűlt munkásság óva inti Ausztria—Magyarország kormányát és diplomáciáját annak a bűnnek elkövetésétől, hogy az országot a háborúskodás szerencsétlenségébe döntsék... Az Osztrák—Magyar Monarchia valamelyes nagyhatalmi hóbortjáért nem szabad a békét veszélyeztetni."

35 Csongrád és Csanád szocialistái a november 17-i demonstrációk jó megszervezésével aktivitásuk szép tanúbizonyságát adták. A következő vasárnapon: november 24-én a csongrádcsanádi tömegek újabb sikeres megmozdulásaira került sor. Az egyik Makón történt. Ez szociáldemokrata gyűlés volt, melyen azonban a helybeli baloldal is képviseltette magát. Mintegy kétezer főnyi tömeg követelte a békét, a demokratikus választójogot és a kormányzat bukását

36 Pós Jenő budapesti küldött beszéde után a fentebbieket határozatba 29 Pásti Napló 1912. november 13. 30 U. o. 31 Népszava 1912. november 19. 32 U. o. 33 Magyar Köztársaság 1912. december 14. 30. 1. 34 Népszava 1912. november 20. 35 OLBMR 1912/1115. 36 Népszava 1912. november 26. 221