A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

aznap mintegy háromezer munkás jelent meg a munkásotthonban, s a hangulat az összejövetelen meglehetősen izgatott volt.

11 Makón mintegy ezerötszázán, Szentesen pedig ezren adták tanújelét háborúellenes aktivitásuknak október 6-án

12 A gyűléseken elfogadott — mindenütt azonos szövegű — határozat felszólította „az ország minden jóérzésű, a kultúra kincseit féltő" a haladás követeléseit magáévá tevő néprétegét, hogy mindenütt követelje nyomatékosan a béke fenntartását, tiltakozzék hangosan és minden rendelkezésre álló módon minden kísérlet ellen, amely akár más népeket, akár saját országunk népét a háború gyilkos pusztításainak akar kitenni."

13 Nyilvánvaló, hogy a felhívás helyes volt. Valóban szükségszerűen létre kellett jönnie e nehéz időszakban a békét és a haladást kívánó csoportok összefogásának. Szeged, Hódmezővásárhely és más városok szocialistái az antimilitarista egységfront politikáját a továbbiakban következetesen is alkalmazták. A háborúellenes erők összefogását kívánó szocialista javaslat a polgári baloldal körében kedvező visszhangra talált. A függetlenségi és 48-asok Csongrád és Csanád megyében is határozottan felléptek a háború ellen. Justh és Károlyi hívei október 13-án Cegléden rendeztek nagygyűlést, melyen népes küldöttségek jelentek meg a Tisza—Maros közéről is. A ceglédi megmozduláson résztvevő Csongrád—csanádi függetlenségi delegátusok is csatlakoztak a határozathoz, mely elítélte a „Bécsből terjesztett háborús vaklármát".

14 A párt itteni szervezetei a békeharcot (a szocialistákhoz hasonlóan) összekapcsolták a munkapárti reakció kormányának leleplezésével. Csanád megyében a törvényhatósági bizottságban október folyamán bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kormányzat ellen.

15 Érdemes bővebben foglalkozni a köztársaságiak tevékenységével 1912. októberében. A republikánusok is csatlakoztak a szociáldemokraták és a függetlenségiek háborúellenes mozgalmához. Folyóiratának vezércikkében maga Nagy György pártvezér írta: „egy bekövetkezhető háború... győzelmi riadójában is mi csak a halálhörgést hallanánk. Hiszen a diadalmi vér a trializmus fáját termékenyítené. Azt a titokban már elültetett fát, mely Magyarországnak csak újabb vándorbotot, újabb bitófákat termene. Nem gyászosan jellemző-e a mai monarchikus államformára, hogy akaratunk, érdekünk ellenére belesodortathatunk egy olyan balkáni háborúba, melyből a mi vérhullámainkon a kétfejű sasos hadigálya emelkednék magasabbra."

16 A párt orgánuma egy másik cikkében pedig az éppen akkor túlzott mértékben felemelt katonai kiadásokat leplezte le: „A túltengő császári hatalom az udvartartás és a militarizmus iszonyatos költségeivel gyilkos teherként nehezedik a magyar nemzetre."

17 A republikánusok összejövetelein általában élesen támadták a trónörökös klikkjének kardcsörtetését. Nem véletlen, hogy a béke akkori fő ellensége: Ferenc Ferdinánd háborús uszító csoportja felfigyelt a magyar köztársasági mozgalomra. A trónörökös már szeptemberben (mihelyt megtudta az országos pártalakulás hírét) azonnal írt a magyar kormánynak, erélyes rendszabályokat követelve a republikánusok ellen.

18 11 Népszava 1912. október 8. 12 Szegedi Napló 1912. október 8. 13 Országos Levéltár Belügyminisztérium Rezervált Anyaga (a továbbiakban OLBMR) (1912) 825. 14 Pesti Napló 1912. október 15. 15 Pesti Napló 1912. október 8. 16 Magyar Köztársaság 1921. október 14. 3. 1. 17 Magyar Köztársaság 1912. november 14. 11. 1. 18 Österreichische Staatsarchiv — Kriegsarchiv: Militärkanzlei von Franz Ferdinand (a továbbiakban MKFF) 1912. Pu/35. 219