A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi Zsótér-ház építése

elmarasztalandó, amennyiben továbbra sem végeztetné el építőmester által a munkát.

30 Közel három év után sem történt változás a toldalék épületek helyzetén. 1859. június 6-án a város főmérnöke, Bainville József megismételte azokat a feltételeket, amelyeket már 1856-ban Zsótér elé tűztek. Az 1859. június 1-én megtartott tanácsülésen már úgy beszéltek az épületről, mint amelyiknek az összeomlása elkerülhetetlen. Harminc nap határidőt adtak Zsótérnak a javítások elvégzésére és egyben jelezték, hogy eddig is számtalan figyelmeztetésben részesült és nem tett eleget a tanács előírásainak.

31 Szeptember 28-án Zsótér az iránt folyamodott, hogy a toldaléképület ideiglenes deszkatetőzetét állandó tetőzettel akarja befedni és az „anya épülettel" (Derzsényi-féle ház) egyenlő magasságba akarja hozni. Erre kért engedélyt.

32 A Tanács feltételeit Zsótér most már teljesíteni akarta és kérte az építkezési engedélyt, azt azonban nem kapta meg. Azzal az indoklással utasították el, hogy utóbbi építkezései szabálytalanok és ezért az épület további helyzete tarthataltan és azt le kell bontani.

33 Arra utasította a tanács, Szrematz János tanácsnokot, hogy Bainville József főmérnökkel Krebsz Mihály, Aigner Károly és Neskovits György községválasztmányi tagokkal, Hoffer Károly építésszel és Hoffmann Mihály ácsmesterrel vizsgálják meg, hogy Zsótér János az 1856-ban kiadott községválasztmányi határozatnak (122. sz.) és a tűzvédelem betartása tekintetében több ízben kiadott rendelkezéseknek eleget tett-e?

34 Zsótér nem hagyta annyiban a dolgot és a Megyehatósághoz fellebbezett. A tanács azt jelentette a fellebbezésre, hogy Zsótér eddig sem tett eleget a tanács rendelkezéseinek, sőt ki is jelentette, hogy a jövőben sem fog intézkedni. A város a Megyehatóság előtt is kinyilvánította, hogy nem vállal felelősséget, mert az épület összeomolhat.

35 A tanács ezt megelőzőleg lakhatalanná nyilvánította a toldalékokat és úgy döntött hogy mielőtt hatóságilag leromboltatná, fel szólítja a lakókat, gondoskodjanak más lakásról.

36 Tíz bérlőt érintett a határozat. Kijelentette a tanács, hogy a Zsótér-ház „bel, de részben külszerkezetére nézve is nemcsak minden bírálaton alól álló, de egyszersmind köztudomásra is levő élet és tűzveszélyes állapota szakértőleg kétségtelenül kiderítettnek, kiviláglott Zsótér Jánosnak a hatósági intézkedések foganatosításának megtagadása.

37 Zsótér ismét fellebbezett a lerombolásra és átépítésre vonatkozó határozat ellen. Előadta, hogy néminemű átalakításokat már végeztetett az épületen és kérte, hogy fellebezését továbbítsák a Helytartótanácshoz. Különben az átalakítás költséges voltára utalt legfőképp. 1860. július 6-án adta be a Szrematz tanácsnok vezetésével kiküldött bizottség terjedelmes jelentését a tanácsnak, amely feltárta a tarthatatlan helyzetet: E szerint a tartófalak között jórészt fából készített helyiségekből álló toldalék mindhárom emeleten fából készült folyosókkal, fahidakkal összekötve. A Ferencz-téri oldal eredetileg istálóknak szánt helyiségei felett három emelet van ugyancsak fából és igen gyenge fagerendákon illetve oszlopokon nyugszik az egész. Az emeleten árnyékszékek vannak, amelyeknek bűze elviselhetetlen. Számos helyen pallófalak választják el a helyiségeket. A Dercsényi-házban is van kifogásolni való. A pincéket 30 U. o. 1735/1858. sz. 31 U. o. 7999/1859. sz. 32 U. o. 14898/1959. sz. 33 U.o. 15205/1859. sz. 34 U. o. 36 U. o. 6496/1860. sz. 36 U. o. 15205/1859. sz. 37 U. o. 5405/1861. sz. 199