A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Volly István: A magyar „cigányzene” külföldön

Leányvásár, Sibyll, Kacsóh: János vitéz egyveleget, és ez egyenként 10—15 percre rúg. Ábrahám, Huszka, Lajtai, Brodszky operettdallamait is játszák. Magyar táncslágerek azonban az országhatáron túl ritkán hangzanak. Mosolyogtató, ha néha a külföldi vendég szól a cigánybőgó'snek, amikor nem az operettkotta szerinti basszust játsza, hanem valami „romásat". Kottából ó'k sokszor jobban ismerik az akkordot, mint a mi „roma" fiaink! A „kontinentális müsof fő jellegzetessége, hogy mindig felölei a vendéglátó ország tucatnyi népszerű dallamát is, a népdaltól a divatos táncslágerig, indulóig. Németeknek jódlit játszanak, „hopszassza" keringőt, Radeczky és Alte Kamerad polka-indulót. A hollandoknak, belgáknak az utcai verklisek kedves melódiáit, franciáknak sanzonokat, musett-keringőt, britteknek a Burns ballada pentaton angol keringőjét, tengerész indulót muzsikálnak. Igen színesen játszák a klasszikus tánczenének számító bécsi nagykeringőket, a délamerikai tangókat, rumbákat, néhány hazai „puszta-fox"-ot, és minden dallamos divat-újdonságot, Bernstein: Tonyht-jéig. Érdekes, hogy legalább tucatnyi régi orosz és mai szovjet népszerű dallamot is kérnek minden este a magyar cigányzenekartól. Talán ezek a második világháború emlékei?... Egy évtized óta a román zene virtuóz számai mindennapi produkciók, de múlóban vannak. Valami új magyar műfajfélének kellene ezeket felváltani. Liszt: Rapszódiák, Kodály: Kállai kettős, Bartók: Este a székelyeknél csak az igényesebb zenekaroknál szerepelnek. Az operaegyveleget ma már stílustalannak találják a cigányzenekar előadásában, de — sajnos — még mindig kéri a közönség. Viszont művészi siker néhány cimbalmos játékában Mozart, Beethoven, Chopin egy-egy apró remeke. Sokféle mérést végeztünk külföldi utunkon, miközben az „utca zenéjét" tanulmányoztuk. Összehasonlítottuk mit „termel" például Münchenben a Hofbrau fúvós-zenekara, vagy a Restaurant Piroska magyar cigányzenekara ugyanannyi másodperc alatt? A teljes értékelés külön tanulmányt kíván. De máris kitűnik, hogy a cigányzenének, „hallgató-csárdás-friss" hármastempójúsága hódító erejű, sűrűbb ütem (hangsúly) váltása, harmonizálása változatosabb, mint a mai külföldi szórakoztató zenék bármelyikéé. Tempóváltásai váratlanok, szinte percenként hoznak meglepetést. Vagyis stopperral mérhető, hogy „többet és változatosabbat termel". (Ezt a kutatói mérőmódszert itt vezettük be először.) Talán a jövőben éppen ezzel tudjuk világosabban megmagyarázni a cigányzene jelenlegi külföldi sikerét, vonzását, és eredményeit. Volly István 143