A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Börcsök Vince: Szeged–Alsótanya közigazgatásának és népi jogszemléletének kialakulása
Amikor az első szállások, tanyák megépültek, mindenkinek volt Alsóvároson valamiféle háza. Vasút, kövesút hiányában nem volt könnyű a várostól mind távolabbra települő tanyákról Alsóváros megközelítése. Ezzel magyarázható, hogy Kanizsára, Horgosra és Szabadkára éppúgy jártak piacozni, mint Szegedre. Az élet nagy eseményei, a születés, halál, anyakönyvezés ugyancsak megosztotta a kitelepülő lakosságot. A horgosi születési, házassági és halálozási anyakönyvben megjelennek az alsótanyai nevek is. A pusztára kitelepülő szegediek rendkívül kemény küzdelmet folytattak a természettel, az időjárással és a homokkal. Ebben a küzdelemben bizonyos állandóság jelentkezett, amely jelentéktelen változásokkal évenként ismétlődött. Ez a folyamat termelési szokásokat és az egymás mellett élés olyan jogszokásait alakította ki, amelyek tiszteletben tartása a távolabb levő törvény mellett biztosította a békés munka feltételeit. „A jogszokás erejéhez nem szükséges feltétlenül a többszöri ismétlés, a folytonos gyakorlás: ha egyszer élt vele valaki és a rendet féltve őrző közvélemény nem nyilatkozott meg ellene, bevett szokásnak számít" — írja Tárkány Szűcs Ernő Mártély népi jogélete című munkájában. 9 Az első, aki a jogot, a törvényt közvetítette, a pusztázó, a nagy távolság, a tekintély miatt is lovon járt. Részben felügyelt a rendre, részben közvetített a szétszórtan élő lakosság és a közigazgatás között. Eleinte a városról indultak útnak, később Mórahalom volt a székhelyük. László Mihály volt az első társadalmi rangú tanyai kapitány. A Rieger iskola melletti tanyájában, majd Krallerban 10 tartott hivatalt. Csak két pusztázója volt, akiknek lakást is adott. Az egész Alsótanya hozzájuk tartozott. Később erre a célra épült a Kinyérváródomb 11 mellett a kapitányi lak és három rendőrlak. Két-két rendőr lakott egy épületben. Első hivatalos vezetőjük László Kálmán, a mindenki által emlegetett Macska kapitány 12 volt. Hat pusztázó rendőr tartozott hozzá és egy alkapitány. Saját lovukon és egyenruhában jártak. Általában kardot viseltek, később pisztolyuk is volt. Szerencsétlenségnél, gyilkosságnál, verekedésnél nyomaztak, azaz igyekeztek tisztázni a történteket. A rossznyelvűek szerint a bajba jutott ember egy-egy birkával könnyíthetett a helyzetén. Ok vitték széjjel a leveleket. Gyakran mondogatták, amikor meglátták őket: „Ahun gyünnek a pusztázókl" Pandúr, zsaró, perzekutor elnevezéssel is illették őket. Az alkapitány társadalmi rang volt. Nem a vagyon, hanem az ügyesség és rátermettség alapján választották. Büszke is volt rá, aki kapitány lett. Évi 100 forint tiszteletdíjat kapott. A megválasztás után esküt kellett tennie a torony alatt 13 . A kapitánynak segített, s ha szükség volt, azt helyettesítette. A kapitányt is a nép bizalma emelte tisztségébe, azonban a hatóság erősítette meg, és később kizárólagosan az nevezte ki. Neki is, mint helyettesének, esküt kellett tennie. Az alkapitányhoz több esküdt tartozott. Futár nevük is hallható. A lóabszentáJás u esetén mozgósították a lakosságot. A böcsűs 15 tisztségét is ellátták, ha a jószág kárt tett. A passzus 16 , másnéven járlat kiállításához igazolást adtak ki. Az évi bor9 Kolozsvár, 1944. 43. 10 Mórahalomtól 2 km-re levő, hasonló nevű tanyai iskola környéke. 11 Mórahalmon a templom környékén elterülő magasabb dombot nevezték így. Idehajtották a pásztorok jószágaikat szombatonként, hogy a tisztaruhát és élelmet hozók könnyebben megtalálják őket. 12 László Kálmán ragadvány neve. Csaknem minden családnak van ehhez hasonló, így könynyebben megkülönböztették őket egymástól. 13 A tanácsháza, városháza ma is használatos népi neve. 14 Ló vizsga a katonaság részére. 15 A jószág által okozott kár nagyságának megállapítását végző személy. 16 Az állat tulajdonjogát igazoló okmány. 132
