A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Börcsök Vince: Szeged–Alsótanya közigazgatásának és népi jogszemléletének kialakulása
termést felvevő borfináncok munkájánál is közreműködtek. Alaposan ismerték a kerületet. Általában 90—100 család tartozott egy-egy esküdthöz. Tudták hány gyermek van a családban és hány iskolát végeztek. Számon tartották hány tehén, ló, sertés van egy-egy gazdaságban. Ennek különösen a múlt század nyolcvanas éveitől lett nagy jelentősége, amikor az elharapódzott jószáglopások csökkentésére bevezették a kötelező járlatot. Munkájuk lassan felszaporodott, helyettest szerveztek maguk mellé, aki aztán követte a kiöregedett vagy elhalt esküdtet tisztségében. Eleinte évente 50 forint, később a kilencszázas évektől negyedévenként 30 korona tiszteletdíjat kaptak. A kapitány, az alkapitány, a pusztázók és az esküdtek egyaránt az alsótanyai pusztára kitelepült parasztemberek sorából kerültek ki. Munkájukat eleinte önzetlenül a közösség érdekében végezték. A rend fenntartása érdekében vállalt feladatuk mellett paraszti munkájukkal sem hagytak fel. Később kisebb mértékű díjazást kaptak. Addig is, míg erre sor került, a város jobb földet juttatott nekik, és bérletet nem szedett tőlük. Ahogyan Alsótanya lassan benépesedett, munkájuk egyre szaporodott, úgy fokozatosan alakult ki egész embert kívánó munkakörük és ennek megfelelően díjazásuk. Az esküdtek a legutóbbi időben társadalmi munkában látták el feladatukat. 17 A rend fenntartása mellett ellátták a közigazgatási, sőt a rendőrbírói funkciókat is. A kapitányi hivatalban rendőrök írták a járlatokat, a kapitány pedig igazságot tett a verekedő fiatalok és a pereskedő idősebbek között. Fő feladatuk a békéltetés, a konfliktus megszüntetése volt. Számtalan esetben előfordult, hogy az ellenfelek közös kocsin indultak vissza a kapitányi hivatalból szállásukra. Miután a város jelentős földterülettel rendelkezett, kialakult az első gazdasági, később közigazgatási csomópont Alsótanyán, a Város tanyáján, 18 azaz Várostanyán. Aztán keletkezett Mórahalom 19 , amelynek a neve a két háború közötti időszakban Alsóközpont, megkülönböztetésül a város északnyugati határán elterülő Felsőközponttól. Mórahalmon közigazgatási kirendeltség működött tanácsnok vezetésével, ami szükségtelenné tette kisebb ügyekben a városba való begyaloglást, bekocsizást. Anyakönyveztek, eskettek, adót szedtek, a második világháború alatti jegyrendszert és beszolgáltatást a helyszínen intézték, s a terület kifejezetten Szegedhez tartozott. A város elkötelezte a területet a kisvasút megépítésével 20 , majd a bajai műút tette még szorosabbá a közlekedés szempontjából a kapcsolatot. A posta is egységes, helyi, szegedi díjszabást alkalmazott mind a levél, mind a telefon tekintetében. A felszabadulás után önálló községek egész sora alakult a volt Alsótanya területéből: Asotthalom, Domaszék, Gyálarét, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Röszke, Rúzsa és Zákányszék. Ezek most a Szeged járás községeiként Csongrád megyéhez tartoznak. Az eleinte szétszórtan élő tanyai népünknek nem sok dolga akadt a hivatalos hatóságokkal. A betyárok az egyszerű földet túró tanyai embert nem háborgatták, a pusztázóknak sem igen adtak okot, hogy velük foglalkozzanak. A nép tisztelte és a maga módján hősöknek tartotta őket, mert a társadalmi igazságtalanságok ellen 17 Dohány István (77 éves) közlése Mórahalom. 18 A város által épített 15 öl hosszú épület a puszta külső szélén, ahol a hatóság kiszálló képviselői hivatalos ténykedésüket végezték. Később a területen kialakuló közigazgatási egység neve. Ma Ásotthalom. 19 Bálint Sándor: Szegedi szótár, Budapest, 1957. П. k. 166. 20 Móra Ferenc: Véreim parasztjaim, Budapest, 1958. Vasút akar lenni 165—170. Tonelli Sándor, Szeged, 1926. A tanyai vasút 59—61. 133
