A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: Der Makóer Schubkarren

A sarokban fejsze, ráf húzó, talicskaoldal modell, saroglyástalicska modell, megmunkálásra váró faanyagok és a készülő talicskák különböző részei. E felsorolásból is kitűnik, milyen szoros a kapcsolat a bognár és a talicskakészítő kismesterség között. A műhely egyébként földes, egyik sarokban tűzhely áll, mert e kis helyiség egyúttal konyha is. Télen ez melegíti be a műhelyt. A tüzrevaló nagyrésze kikerül a forgácsból és hulladékból. A műhely képéhez még hozzátartozik egy-két kutya, a nyitott ajtón besütő napon nyújtózkodó macska, vagy egy-egy éhesen káráló baromfi. A talicskakészítéshez szil-, kőris-, fűz-, tölgy-, bükk-, fenyő-, nyár- és akácfát használnak fel. Agynak legjobb a szilfa, küllőnek az akác, mert ez jó szálas, de készítik bükk,- tölgy-, és körisfából is. Talpnak szintén a szilfa a legalkalmasabb, de ez is helyettesíthető kőris-, fűz-, tölgy-, bükk- és nyárfával. A talicskaláda fenyő és nyárfából készül. A szükséges faanyagokat az első világháború végéig a Maroson tutajjal szállító románoktól vásárolták, később a helyi fatelepeken szerezték be. A rönköket valamikor kb. 2 m mély fűrészelőgödörben, majd a Landesmann-, Löwinger-, Grünstein-, Teles-, Pollák- és Schwartz- féle fűrésztelepeken vágatták fel. A felfűrészelt fát a talicskás az udvarán „mágiába" rakta össze. Néha 100—200 talicskának való deszka volt a készlete. A makói talicska ötnegyedes, colos vagy félcolos deszkából készül. Méretei: az oldal hossza három sukk és 27 col, szélessége 7,5 col. Az első végszélessége alól 14, a hátsóé 16, magassága 9,5 col. A fenékhossza 22,5 col. A kerékátmérője 17, az agy szélessége 12 col. A talicskás egyszerre több munkadarabon dolgozik. Manapság legfeljebb 3—4, de régebben 15—20 darabon is. A talicska értékesítése főleg hetipiacokon vagy országos vásárokon és rendelésre történik. Valamikor a gimnáziummal szemben adták el, majd feljebb kerültek a Kis-korona elé. Majsay Mihály 1930-tól a Deák Ferenc utca elején, a Montagh-ház előtt árult. Néhány év múlva a Majsay család többi tagja is ide került. A talicskapiac ma a Szabadság téren van. A talicskavásárlás nagy dolog. Amint Tömörkény írja a „... jó kubikostalicska ritka madár, mint az araszos szalonna. Hű asszonyt, jó asszonyt, dolgos asszonyt könnyebb találni, mint egy jó kezes talicskát."

20 Tóth Ferenc DER MAKÓER SCHUBKARREN Makó ist nicht nur die Stadt der Zwiebel, sondern auch die des Schubkarrens. Die beiden sind unzertrennbar voneinander; sie wurden gemeinsam geboren und verbreiteten sich gemeinschaftlich und eben deswegen können wir dieses unser Handlastbeförderungsmittel als die erste Schwalbe in der intensiven Wirtschaft charakterisieren. In unserer Stadt wird alles in den Schubkarren geladen : Wasserkanne und Sack, Saatsamen und Frucht, er ist ein treuer Genosse bei der Zwiebelproduktion und ihrer Verwertung, er ist Kinderwagen und wird sogar zur Beförderung der kranken verwendet usw. Den Zwiebelproduzenten, die über Pferd und Fahrzeug nicht verfügten, war der Schubkarren ihr Wagen. Beim Einheimsen des Produktes zogen die Zwiebelgärtner richtige Karawanen bildend nach Hause. Es gab Familien, wo 20 Tömörkény István i. m. 79. 9 Móra F. Múzeum Évkönyve T. 129