A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: A makói talicska

A talicskának állapota szerint változik a funkciója. Az újat kímélik és csak piacra, malomba vagy vízért mennek vele. A legrosszabbakat már csak trágya­hordásra használják. Ha valamelyik része felmondja a szolgálatot, amíg lehet tol­dozgatják. A kisebb hibákat házilag javítják, s ha a kerékkel van baj, akkor elviszik a talicskáshoz vagy a bognárhoz. Szegeden a talicskások között voltak, akik csak új talicskakészítéssel foglalkoztak és mások csak javítással. 17 Leggyakrabban a lyukaskarikánál kopik a talicskaoldal eleje, máskor a fenék megy tönkre, vagy a lába törik ki. Toldozgatva a makói talicskát 20—30 évig is használják. „A rossz talyicska tyúkólba kerül, a sarokba, szalmát tesznek bele, abba tojnak a tyúkok. Ha már nem használható a talyicska: feltüzelik..." 18 Annak ellenére, hogy a talicskás ipar a mai napig megmaradt képesítéshez nem kötött háziiparnak, Makón ez a mesterség a bognárságból szakadt ki. Majsay Pál, aki 1873-ban költözött Hódmezővásárhelyről Makóra, szintén bognár volt, de a királyhoz címzett levelében keserűen panaszolja, hogy mestersége nagyon rosszul megy „... nem élhetek belőle, rokonok kegyelméből élek." 19 Igen hamar felismeri a talicskák helyi nagy keletjét, és rövidesen erre specializálja magát. Négy fiát szintén e szakmára tanítja. A felszabadulás előtti években létrejött városunkban is a bérmunkásokkal dolgoztató, talicskakészítésre is berendezett Gyüge-féle nagyüzem. A felszabadulás után a helyi faárugyár foglalkozott talicska­gyártással, de kizárólag kubikostalicskákat készítettek. A talicskás házán régen egy szépen kifaragott kis talicska, cégér állt. A talicskakészítés egy szobányi nagyságú műhelyben történik (8. ábra). A mű­hely nagyobb felszereléséhez tartozik a gyalupad, az eszterpagad és a vaspad. A gyalupad mindig a fal mellett, az ablak közelében áll. Vályújában, apadmaj­ban kalapácsok, harapófogó, söprű, fapangájzni, (gyalupadbefogó,) esetleg előre elkészített csapok, lábak, alatta kézifúrkók, padbavaló tőke, csapcsináló. Az eszter­gapadon faragóbalták, esztergavésők, s az ablak melletti vaspadon: lemezolló, lukasztoprés, (kézi) lukasztok, (hideg) vágók, C-vágó. A vaspadhoz tartozik az üllőtőke is, rajta egy 25 kg-os üllővel. A vaspadon van még üllővágó, nyelesvágó, (pálca) fejező, fejklóbni (sikattyú, vagy kézisatú). A vaspad alatt: tengelyek, lyukas­karikának, ráfnak, keresztvasnak való anyagok, saroglyástalicskához felhasználható régi vaslábak, támaszvasak. A műhely közepén egy nagy faragótőke, az ajtónál köszörű, a vaspad előtt satupad, mellette néhány bak, inas és fúrógép áll. A szerszámok többi részét sze­gekre, polcokra, fogasokra akasztják. Szegekre akasztanak különböző kézi- és aszta­los fűrészeket, a srég-, állítható-, egyenes vinklit, talp- és küllőmodellt, spiccpan­gájznit, drótlert (vastagságmérő), strejmódiit (párhuzamvonalzó), cigányfúrót, fű­részbefogót, görbecirklit, talpkörzőt. Az egyik polcon szöges dobozok, tisztogatófúró, egy másikon előre elkészített vagy félig kész talicskalábak, talpak, fenéktartólécek, talicskafenéknek való deszkák állnak. A vaspad fölött „meccős katula", nitszöges doboz, srófkulcstartó tábla. A gyalupad közelében a falon vannak a „cejgrámák". Az egyikben keskenyebb, szélesebb asztalos vésők, fülesvésők, a másikban a legkülönbözőbb gyaluk, kezdve a szimpla-, eresztőgyaluktól a falcgyalun át az amerikai gömbölyítő- vagy dupla­gömbölyítő gyalukig. A fogason vonókések, fűrészek, furdancsok, továbbá csap­szegvágó, cirkli, jegyzőkés, vasvágó fűrész. 17 Bálint Sándor: A szegedi talicska. 1952. kézirat. 18 Kiss Lajos i. m. 119. 19 Makói Városi Levéltár. V. 1017/1876. 128

Next

/
Oldalképek
Tartalom