A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Molnár Vera: Beszámoló a sárospataki gótikus templom 1964. évi ásatásáról

II A TEMPLOM TÖRTÉNETE Sárospatak gótikus plébániatemploma a középkorban Keresztelő Szent János tiszteletére volt felszentelve. Helyén valószínűleg már állt egy román templom is, a XIII. században ugyanis Patak plébániatemplomát úgy emlegetik, hogy az Keresztelő Szent János tiszteletére volt felszentelve. A védőszentek azonossága, s az az általános szokás, hogy a későbbi templom a legtöbb esetben a korábbi helyére épül, megerősíti ezt a feltevést. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemplom több XIV. századi oklevélben is szerepel. S a falkutatás során előkerült XIV. század elejéről származó nagy mennyiségű gótikus faragvány is azt engedi sejteni, hogy itt a XIV. század első felében is jelentős építkezések folyhattak. Ezekről a korai templomokról egyelőre konkrétabb adatok nincsenek. A következő év ásatásai feladata lesz, hogy a templom korai periódusait pontosan tisztázza. Mindenesetre Patak korai plébániatemplomának jelentőségére utal, hogy nem tartozott a helyileg illetékes püspökség fennhatósága alá, hanem közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve. Az eddigi kutatások szerint ez a privilégium általában csak a királyi kápolnákra vonatkozik. Itt azonban talán összefügg azzal is, hogy Patak hospes-település volt, ugyanis ezt a kiváltságot hospesek is megkaphatták. A templom jelenlegi alakját a XV. század legvégén történő átépítéskor nyerte. Ez a XV. század végi templom magában rejti egy korábbi, a XV. század első felében épült templom maradványait is. Már ez a XV. század első felében épült templom is szerves része a város erődítményrendszerének. Északi fala ráépült magára a városfalra. Ezt az új kutatások alapján lehetett megállapítani, s elég nagy meglepetést jelentett. Eddig ugyanis szinte közhelynek számított, hogy a belső várost a XVI. században— 1534—1541 között — Perényi Péter erősítette meg kőfallal. Most derült ki, hogy a XV. század első felében ennek a kőből épített városfalnak már állania kellett, hiszen az ekkor épült templom északi fala már a városfalon áll. A XV. század első feléből származó templom három hajós csarnoktemplom volt, két boltszakaszos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. Déli oldalánál, a bejárati résznél, hangsúlyos építmény állott, melynek földszinti része a déli bejárat előcsarnokául szolgált, első emelete önálló kápolna volt, mely hatalmas gótikus ívvel nyílt be a templom belsejébe. Ez az épületrész eredetileg valószínűleg nem volt torony, hanem csak a későbbi időkben — a XVII. században — alakították át azzá. A XV. század első felében épült templom méretben hosszabb volt, mint későbbi átépítése. Szögletes szentélyzárásának alapfalai a későbbi szentély mögötti út burkolata alól kerültek elő. A XV. század legvégén, már inkább az 1500-as évek körül, a templomot jelentősen átalakítják. Ekkor nyeri jelenlegi képét. Lebontják hosszú és keskeny szentélyét, s olyan három hajós csarnoktemplommá alakítják, mely a három hajó szélességében egyenes szentélyzáródással végződik. Az északi fal új kutatásai különösen jól szemléltetik ezt az átépítést. A falon eddig is látható volt a keletről visszaszámított második tengelynél egy ferde támpillér, mely a korábbi templom keleti zárófalát jelezte. A vakolatleverés után világossá vált, hogy ettől a támpillértől nyugatra, ahol eddig minden nyílás el volt falazva, hatalmas széles gótikus ablakok nyíltak; keletre pedig, ahol a szentélyt kibővítették 1500 körül, ezeknél keskenyebb és magasabb gótikus ablakok vannak, melyek megegyeztek a templom többi ablakával, és egyben bizonyítják, hogy ezek már mind a legutolsó középkori átépítéshez tartoznak. Az átépítéskor támrendszerét is bizonyos mértékig megváltoztatták. Ekkor készültek a ma 128