A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Bóna István: Javaslat a magyarországi bronzkor új időrendi felosztására

a magyaralmási, lengyeli és koroncói típusú leleteket helyezték zónahatáruk elé,, míg a bronzkor kutatói a farkasgyepűi, csekei, csorvai stb. csoportokat sorolták a bronzkor után. Mivel ezek a csoportok jó ideig nem tartoztak sehová, javasoltam egy késő BK. 3 periódusba foglalni őket, ám ezzel a 3X3 periódusos kronológiai rendszer teljessége kedvéért alaposan megsértettem az addig kínosan őrzött történeti elvet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek a kozideri horizonttal jelzett történelmi katasztrófa után fellépő csoportocskák gyakorlatilag sehogyan sem folytatják a korábbi történeti fejlődést s kétes értékű kapcsolatuk az előző történeti korszakkal legfeljebb abban merült ki, hogy valószínűleg ők pusztították el területének nagyobb részén a kozideri horizont műveltségét, telepeivel és temetőivel egyetemben. Történelmileg tehát okvetlenül a következő korszakhoz tartoznak, annak alapjai, előfutárai, feltételezhető megteremtői, még akkor is, ha régészeti továbbélésük és etnikai összefüggésük problémája több csoport esetében vitatható is, vagy nem igazolható. Igen ám, csakhogy e csoportocskák még a Reinecke-féle délnémet bronzkor D periódusában kezdik életüket, így éppúgy kívülrekednek a ,,hallstatti" kutatásból, mint ahogy a délnémet D periódus — sok tekintetben rokon jellegű, zavaros kis csoportocskái se tartoznak számos kutatónál sem a halomsíros, sem az urnamezős kultúrához (noha kapcsolatuk a H. A. „Urnamezős" kultúrával régészetileg sokszor sokkal világosabb, pl. Oberpfalzban, mint bárhol másutt). Foglaljuk most össze a vázolt ellentmondásokat: Bronzkor 1. Az ún. „autochton" bronzkor (nagyon rossz kifejezés) lényegében és ténylegesen a dunántúli mészbetétes edények, Füzesabony, Gyulavarsánd, Szőreg Pécska megszűnésével zárul. Ez a 14. század közepe, amikor is bronzkorunkat még semmiképpen nem lehet befejezni, hiszen valóságos értelemben még ezután kezdődik. 2. Az első halomsíros beáramlástól kezdve politikailag, társadalmilag, részben etnikailag is alapvetően megváltozott helyzettel állunk szemben. A telepekben, a földművelésben, bronziparban, agyagművességben és a temetkezésben több helyen, elsősorban vatyai területeken megfigyelhető kontinuitást nagyon rossz szóval még: nevezhetném „félautochton" lakosságnak, de csak az ország kisebb részén, ahol a továbbélés folyamata ténylegesen igazolható. Valójában az ezeknél a területeknél lényegesen nagyobb kiterjedésű kozideri horizont már egészen új történelmi korszakot zár le, — amelyet korai halomsíros időszaknak nevezhetünk. Feltételezett abszolút kora a 13. század vége még mindig a bronzkor derekára esik, — utána sem Későbronzkor 3., sem átmenet, sem vaskor nem következhet. Korai vaskor 1. Kutatóinak a történelmi princípiumok alapján át kell venniük az ún. Későbronzkor 3. illetve „átmeneti" periódust. 2. Ugyanakkor világosan megkell érteniük, hogy Hallstatt A—

В periódus még nem Hallstatt kor (vaskori értelemben) — ezt az elnevezést tehát törölni kell a használatból. 3. El kell hagyniuk az „Urnamezős" kultúra elnevezést is, s ha összefoglaló nevet nem tudnak helyette adni (ilyen szerintem nem is lesz, mivel egybefüggő kultúra nem is volt) beszéljenek konkrét csoportokról és fejlődésről pl. Válról vagy Berkesz—Demecserről. 4. Végül, s ez a legfontosabb, valamennyiünknek el kell hagynunk a jelzett időszakra a korai vaskor elnevezést, mivel ez a megjelölés mind a történelmi, mind a gazdasági feltételekkel ellenkezik s helyette a korszak európaszerte használt helyes, nevét használni: későbronzkor. 28