A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Bóna István: Javaslat a magyarországi bronzkor új időrendi felosztására

Az emberek és történelem nélküli periódus rendszerekben gondolkodó és ilye­neket alkotó teoretikusok azt mondhatnák most, mégis nekik volt igazuk: a bronzkor addig tartott, amikortól-ameddig a bronzot eszközként használták. Nyilván kom­binációk merülnek fel a 6 periódusos bronzkor rendszerezésére, pl. 3X 2 alapon korai­középső és késői bronzkorra való felosztására. Tévedés. Nem térhetünk visz­sza Montelius múlt századi rendszeréhez. Felmerülhet olyan historikus megoldási javaslat másik oldalról, hogy a Tószeg A— С periódust nevezzük ezután korai bronz­kornak (közbevetőleg: a tószegi bronzkor 20 évvel ezelőtt még a szkita betörésig és az egész bronzkornak a H. B-ig terjedő legvégéig terjedt, nincs még egy évtizede, hogy innét a középső bronzkor végére csúszott vissza, most pedig furcsa fordított karrireje a korai bronzkor végére ívelne), a kozideri horizontig terjedő halom­síros időszakot középső bronzkornak, míg a fennmaradó időt későbronzkornak Amilyen tetszetős legalább annyira elhibázott megoldás lenne, mint az előző A zűrzavar megoldása valójában olyan egyszerű, mint Colombus tojása. A ne­hézségeken az a felismerés segít át, hogy Magyarország területén részben térben, nagyobbrészt azonban időben két alapvetően különböző bronzkori civilizáció élt­egymás mellett illetve váltotta fel egymást. Az egyik minden ismérve szerint medi­terrán jellegű égei-balkáni paraszti civilizáció, — nevezhetjük Dk-európai vagy égéi— balkáni bronzkornak. A másik jellegzetes és teljesnek mondható középeurópai típusú bronzkori civilizáció, amelynek bizonyos területeken bekövetkezett, korlátolt ideig tartó, átfedéseken kívül sem etnikailag, sem gazdaságilag, sem kulturálisan nincs gene­tikailag köze a másikhoz, — ezt középeurópai brozkornak nevezhetjük. Ez az első pillantásra különösnek látszó kettősség egyáltalán nem elszigetelt és példátlan jelenség a mediterrán bronzkori civilizáció paraszti peremterületein. Spanyolországban pl. már évtizedek óta két különböző bronzkorról ír a kutatás: mediterrán és atlanti bronzkorról (bronze mediterraneo és bronze átlantico), ame­lyek éppúgy, mint nálunk részben területileg, lényegében azonban egymást váltó időrendjükkel válnak el egymástól. Mindkettőnek megvan a sajátos helyi fejlődést alapulvevő belső időrendje, az elsőnek a mediterrán magaskultúrákra alapozva, a másodiknak a közép-és nyugat-európai fejlődésbe ágyazva. Ugyanezt tapasztaljuk Közép-Itáliában, ahol a kifejezetten mediterrán jellegű appenini kultúrát (amely számos vonásban meglepően közeli rokona a mi Füzesabony—gyulavarsándi cso­portjainknak) hasonló módon váltja fel az erős közép-európai komponenseket tükröző terramare bronzkor. Ezek a példák és a tényleges gyakorlatban jól bevált használatuk adták az elméleti alapokat a hasonló hazai helyzet felismeréséhez. Nézzük meg befejezésül, hogyan is alakulna a gyakorlatban a két bronzkori terminológia bevezetése. Egyszerűség kedvéért kezdjük a közép-európai bronz­korral. Közép-európai típusú korai bronzkor hazánknak csak ÉNY-i csücskében található. Alapja — szabályosan — a harangedény kultúra, majd a késő harang­edény kultúra (Oggau-Loretto csoport), amelyhez keleti összetevők járulnak. Ebből alakul ki teljesen szokványos módon a gátai csoport: Reinecke В. А/1 = Frühe Bronzezeit — majd fejlődése során a bronzai terén teljesen közép-európai jellegű fokozata: Reinecke В. A/2 — Ältere Bronzezeit. A közép-európai halomsíros kultúra keleti előretörése a Dunántúlon a Reinecke В. B/l fokozatra esik, országos elterjedése pedig a B/2 fokozatnak felel meg. A kozi­deri horizontot megelőző hazai fejlődése a Reinecke BC-vel végződik. Összefoglalóan а В— С periódus szabályszerűen megfelel a német: Mittlere Bronzezeit-пек. Kétség­telenül a Reinecke В. D-vel párhuzamosak a Farkasgyepu, Csórva, Cseke típusú újabb halomsíros csoportok, sőt részben átterjednek a Reinecke féle H.A/l-be is. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom