A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Oltvai Ferenc: 1919. évi uradalmi bérezések a Pallavicini hitbizományban

1919. január végétől Csongrád megyében általános a mozgolódás. A földosztó bizottságok a kormány rendelkezéseinek megfelelően február közepén alakultak meg. A megyét 7 körzetre osztották: Sövényháza, Pusztamérges, és Öttömös; Kiskundorozsma és Horgos; Csongrád és Magyartés; Szentes; Szegvár és Fábiánsebestyén; Derekegyháza és Nagymágocs; Szeged és környéke voltak a körzetek székhelyei. A szegedi városi tanács és vezetői, ill. a tanácstagok nem lelkesedtek a földosztásért. A város vezetői azt mondották, hogy amíg radikális polgári és jobboldali szociáldemokrata koalíciós kormány kezében van az irányítás, a földbirtokreform Szegeden nem idéz elő mélyreható változásokat. Az új esztendő küszöbén Búza Barna földművelésügyi miniszternél azzal érveltek a szegediek küldöttei, Dettre János kormánybiztos és Somogyi Szilveszter polgármester, hogy a város 41 422 kh területű földjét 7465 család bérli, akik közül a többség (4702 család) 1 —10 holdas hosszúlejáratú bérleten él. Itt tehát nincs szükség földosztásra, hiszen a kormánynak is éppen az a célja, hogy ehhez hasonló gazdálkodást általánosítson.

12 Amint tudjuk, a proletárdiktatúra kikiáltása után Szegeden csak néhány napig voltak érvényben a tanácskormány rendeletei. A francia szuronyok árnyékában szervezkedő ellenforradalmi kormánynak esze ágában sem volt egy még polgári értelemben is vett földreform-rendeletet kiadni. A megye községei lakosságának és az uradalmak cselédségének mozgolódásai és a föld birtokbavételére irányuló törekvései a kormányzat tudomására jutottak. Ezért hívta fel a Földmüvelésügyi Minisztérium március elején Jócsák kormánybiztost, hogy figyelmébe ajánlja a megye területén, elsősorban a Pallavicinibirtokon, a mintagazdaságok, tehenészetek és ehhez hasonló nagyobb birtoktestek kímélését.

13 Ez a birtok ennek megfelelően szocializálás alá került és felénél valamivel nagyobb területet bérletbe adtak. Csongrád megyében —jóllehet komolyak voltak a földosztási előkészületek —. nem tudunk földosztásról. Úgy véljük, a Tiszántúli részeken erre nem kerülhetett sor, mert a román megszállás igen korán, már április közepén bekövetkezett. A megye Tiszáninneni területének nagy részén a Pallavicini-hitbizomány terült el, más része pedig Szeged városé volt. A Pallaviciniek hitbizományának közel felét szocializálták és a szegődményeseken a felemelt juttatások útján segítettek. Ennek sorában jelentékeny helyet foglalt el a bérbeadás. Ennek mértékét a szocializált birtok újmajori, péteri és tömörkényi körzeteiből ismerjük. A közölt jegyzékekből kitűnik, hogy az újmajori körzetben a kommün előtt általában 1 hold kukoricaföldet és 600 • -öl veteményföldet adtak. A kommün alatt 2 holdra emelték fel a kukoricaföldet és 200 • .ölre csökkentették a veteményföldet. Mégis lényeges volt az emelés, mert korábban 1200 П-öles magyar holdban adták ki az 1 holdat, viszont a proletárdiktatúra alatt 1600 G-öles katasztrális holdban mérték ki a 2 holdat. Ami azt jelenti, hogy 1800 •-ölnyi területet kaptak korábban és 3400 П -ölet a Tanácsköztársaság ideje alatt. Tehát közel mégegyszer annyit adtak használatba, bérletfizetés nélkül. A péteri körzetben 3400 П-ölet (2 kh. 200 D-öl) adtak a proletárdiktatúra ideje alatt a szegődményeseknek és 1800 П-ölet a proletárdiktatúra előtt. Tehát annyit, mint az újmajori körzetben. A tömörkényi körzetben némileg eltérő volt a helyzet. A proletárdiktatúra előtt 2400 [j-ölet adtak és 140 kb tengerit egy-egy szegődményesnek, a tanácshatalom ideje alatt 1000 П -öllel többet, azaz 3400 П -ölet, annyit mint a másik két körzetben, viszont tengerit nem adtak. '- Oltvai Ferenc: A szocializált birtokok Csongrád megyében, 1919. április—augusztus. Levéltári Közlemények XXIX. 1959. 337. 1. 13 Uo. 140. 1. 202