A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Gallé László: A Tisza menti kövesgátak zuzmócönózisai
A hőmérsékletméréshez egyszerű thermométert, kémiai kísérleteknél használt bothőmérőt, a párolgás mérésére 7 cm átmérőjű, Schleicher-Schüll 2043/b sz. kromatográf papírossal felszerelt Piche-féle párolgásmérőket, az expozíció és dőlés meghatározására bányászkompaszt használtam. A fényviszonyok, a besugárzás mértékének megállapítását a fényképezéshez használt ,,Werralux" fotométerrel végeztem, amelynek gyakorlati skáláját ,,lux""-egységekre számítottam át. Ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzésére azért volt szükség, mert az egyes kőlakó zumótársulások megjelenését a különböző mikroklimatikus, edaíikus és biotikus tényezők együttesen határozzák meg. A környezeti tényezők hatása a kő/akó cönózisok kialakulására A cönózisok kialakulására és bennük a különböző zuzmófajok megjelenésére a fénytényező játszik döntő szerepet. A magas besugárzás-értékek hatással vannak a zuzmótelepek felső kérgének vastagságára, a kéreg színének sötétebb festődésére. bizonyos zuzmófajok szaporodására, a sötétebb színezetű változatok színének sötétedése következtében az egész cönózis színének mélyülésére és a szukcesszióviszonyokra is. A kőlakó cönózisok kialakulására az aljzat és a levegő nedvességtartalma is nagy hatással van. A cönózisok vízháztartása az esőből, a hóból, a harmat-és ködképződésből származó csapadékmennyiséggel függ össze. A Tisza menti kőlakó zuzmócönózisokat a kiszáradást jói vagy közepesen tűrő. xerofil és mezofil fajok alkotják. Minél szárazabb az aljzat, annál lassabban halad a kőzctfelületen a teljes, a tipikus cönózisok kialakulása, gyakran csak fragmentumok jelennek meg. Az expozíció és a felület dőlése a mikroklímát erőteljesen módosítja. A kövesgátak és műépítmények meredeken lejtős felületeiről a csapadék gyorsan lefolyik s az ilyen felületek — minden expozícióban — gyorsan száradnak. Az ilyen száraz foltokon úgyszólván ,,steril-felületek"" alakulhatnak ki és már igen nehezen regisztrálható eltérések is nagy különbségeket okozhatnak a cönózisok összetételében, fajgazdagságában. Bizonyítóan támasztják alá ezt a megállapítást a tiszaroffi nyugati expozíciójú téglaburkolású gát és a tiszafüredi andezitburkolású hídfő ugyancsak nyugati expozíciójú felületei, ahol közvetlenül egymás mellett levő kőzetpásztákon egészen eltérő zuzmóbevonat jelenik meg. Mindkét lelőhely előtt — 8 m, illetve Tiszafüreden 20 m távolságban — dús lombozatú nyárfák állnak, amelyeknek beárnyalása a forró délutáni órákban megakadályozza a kőzetfelület túlzott felmelegedését és kiszáradását. Megfigyelésemet a következő mérési adatok is alátámasztják. A tiszafüredi hídfő nyílt helyzetben, szabadon álló andezit felületének felmelegedése 1960. július 14-én, déli 12 és 14 óra között, teljes napsütésnél 42—45 C-ig terjedt, az elpárolgás — 1 cm magasságban a kőzetfelület felett mérve — 4,7 cm 3 volt. Ugyanebben az időben a beárnyékolt felületen, diffúz fényben a hőmérséklet 30—37 С között ingadozott, az elpárolgás pedig, ugyancsak 1 cm magasságban a zuzmótelepek felett mérve. 2 óra alatt csak 3,9 cm 8 volt. A 12 óra alatt mért egész napi elpárolgás mennyisége 8—20 óra között a napsütötte felületen 18 cm 3 , a beárnyalt felületen csak 15,5 cm 3 volt, tehát napsütéses, derűs napokon a nedvességveszteség a beárnyalt felületeken majdnem egyharmaddal csökkent. Természetesen hasonló arányban csökken a kiszáradás mértéke a beárnyalt felületeken csapadékképződés után is. A levegő hőmérséklete árnyékban, a mérések időpontjában 29—30 С között váltakozott. A megvilágítás értéke a nyílt helyzetű kőzetfelületeken, 2 m ta266
