A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Török László: A szegedi eklektika
a XVIII.— XIX. századi Angliát. Stílustisztasága nem csak a formai jegyeket illetően veendő figyelembe, hanem azért is, mert a kultúrtörténet komplex romantikafogalmának építészeti megfelelője szinte kizárólagosan ez a formavilág: a romantika gondolatköréhez eredetileg ez a középkor-kép adódott. Ahol e formavilágtól komolyabb eltérés látható, ott már a kultúrtörténeti kategória belső módosulását is fel kell ismernünk. így értékelendő a magyar romantikus építészet második ága is, 4. Dugonics tér, Reáliskola (ma Közp. Egyetemi ép., Szkalniczky A.) amely előfordulásának méreteiben az előbbit túlszárnyalja, s a szegedi romantika szempontjából is jelentősebb. E második romaníikus építészettörténeti forma nem kapcsolódik már oly szorosan egyes stílusformákhoz — pl. angol vagy német gótikus elemekhez — hanem az előtte volt klasszicizmus elemeinek romantikus tehát kötetlenül komponáló módszerrel előállított módosításait vonultatja fel. Amíg tehát az előző ághoz példának idézett Zsótér-kúria nem szakad ugyan el egy régebbi homlokzati ritmusképlettől, de alaposan módosítja azt; addig ez a második ág egyenesen a régi ritmusképletet használja fel, s e klasszicizáló nyílásritmusban olyan formaelemeket alkalmaz, melyeknek romantikus eredete csak közelebbi megfigyelés során tűnik elő. A szegedi romantika zömében e stíluság emlékeiből áll, s felvonultatja szinte valamennyi lehetséges formáját. A klasszicizmusból való kiindulás első állomása a Dugonics-tér 3. sz. Vajda-ház, ahol a klasszicizáló formák romantikus módosítását az emeleti ablakszemöldök állókonzolja, kettős mélyítésű parapettükre, de leginkább a magas állókonzolos főpárkány jelzi. A konzolos ablakszemöldök előfordulása a klasszicizmusban — noha nem tartozik a leggyakoribb formák közé — megszokott, 18 azonban a romantikus módosulás eltér a görög jón mintakép óta azonos volutába tekeredett akantusz-levéltől, hogy szabadon feldíszíthesse azt, mint 18 Ld. a berlini kései klasszicizmus (1840—60) pl. a Linien-Strasse-épületeit. 237
