A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Oltvai Ferenc: 1919. évi uradalmi bérezések a Pallavicini hitbizományban

1919 ÉVI URADALMI BÉREZÉSEK A PALLAVICINI HITBIZOMÁNYBAN A Tanácsköztársaság ideje alatt számos rendelet jelent meg a földmunkából élők sorsának megjavítására és ezek a rendelkezések a proletárdiktatúra parasztpolitikájából következtek. Rendezték a különböző munkanemek járandóságait, a mezőgazdasági napszámbérekét, az aratási időszak és a szőlőmunkások béreit.

1 Az emelések rámutatnak a kormányzatot átható gondolatokra: szociális igazságot kell szolgáltatni az elnyomottaknak, s arra kell törekedni, hogy a proletárdiktatúra érdekeinek védelmezőivé legyenek az addig legelnyomottabb és legnagyobb számú földmunkás osztály tagjai. A proletárdiktatúra állama épp az életszínvonal-emeléssel bizonyítja be, hogy a proletárok államáról van szó. ez a társadalmi rend és állam tud nekik jobb életet biztosítani és nem az elnyomók. A béremelések és a munkaviszony-rendezések egy része már a diktatúra kezdeti időszakában megkezdődött s az ilyen intézkedések jellemzik a Tanácsköztársaság egész időszakát. Kétségtelen, hogy a béremeléseknek igen nagy a jelentősége, de a tartós megnyeréshez nem ez az út vezetett. Ez a mód csak kezdet lehetett. Legfontosabb a földosztás volt. és csak ezután következett a szocializálás és a termelőszövetkezetek alakítása.

2 Hiteles adataink vannak, amelyek a Pallaviciniek mindszent—algyői hitbizományi uradalmában (az uradalom egy bérbeadott részében), a bérgazdaság szegődmenyeseinek kifizetett járandóságait tüntetik fel. Hogyan keletkeztek ezek a jegyzékek? A Tanácsköztársaság leverése után az uralkodó osztály mindent megtorolt. Olyan szerveket hoztak létre, amelyek a „leszámolást" végrehajtották. Ilyen volt a Földmüvelésügyi Minisztérium irányításával létrehozott Központi Lebonyolító Bizottság és annak vidéki szervei, a Kerületi Lebonyolító Bizottságok. Ezt a szervet állították fel Szegeden is. A „lebonyolító bizottságoknak" az volt a feladatuk, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt szocializált birtokok, ipari és kereskedelmi vállalatok és üzemek el nem intézett ügyeit, az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően „bonyolítsák le". A tőkések kárait meg kellett téríteni, amelyet a birtokok és üzemek köztulajdonba vételével „elszenvedtek". A lebonyolító bizottságok végeredményben az elszámolásokat hajtották végre azon az alapon, hogy a földbirtok szocializálása nem volt törvényes, és a Vörös Hadseregnek, a főváros ellátatlanjainak a proletárdiktatúra szervei által történt szállítások és juttatások a tőkések veszteségszám1 Lásd: Földmüvelésügyi Népbiztosság, 40., 41., 55. FN sz. rendeleteit és a Népgazdasági Tanács 28 sz. rendeletét a Tanácsköztársaság (Hivatalos Lap) 35., 55., 60. számában. 1919. május 6., 15., június 5. A mezőgazdasági kollektív szerződésekre lásd Szemere Vera: A munkás-paraszt szövetség egyes kérdései 1919-ben. Párttörténeti Közlemények V. 1959. 30—31. 2 Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez, Századok, 1959. 93. évf. 480. Továbbá: Csonka Rózsa: A Magyar Tanácsköztársaság agrárpolitikájának néhány jellemvonása Párttörténeti Közlemények, V. 1959. 56. 197