A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

Balta csákány párhuz és födőszödővas 4fr Gázoló deszka és pince volt 2fr 36 kr 5 azaz öt mázoló kalán 90 kr Szita volt 40 kr"

u S ebben nincs minden felsorolva, mert tekintélyes költség a tüzelő, s a kemencéért és az agyagért is fizetni kellett. „Augusztus 24én vettem 7 öl fát a Tiszán 12 forintjával hozataléárt adtam 16 fr 80 kr Szalmáért adtam Septemb 25én 9 fr Kemencét csináltattunk adtam 4 fr 86 kr December lén. . . Szalmáért adtam 4 fr Augusztus 18 hordattam agyagot 2 fr 90 кr" Tehát a fiatal fazekaslegény berendezkedésének összes költsége 90 forint volt. Ez az első önálló év az egyetlen, amikor feljegyzi mennyit dolgozott: „Tüzeltem ezen éven 9 katlan edényt, 7 katlan kétszer égetett és 2 katlan kant" (= kantát?). Most, hogy keresete van, fel is ruházkodik, néhány ruhadarab már az előző év kiadásai között szerepelt. Talán vele élő özvegy édesanyjának szánta a „rokoját", mely 6 forintba került. Magának egy subát vett 31 forintért, csizmát 8 forintért, 1871-ben pedig posztó öltözetet, „egy öltöző kék ruhát és egy kalapot" 30 forintért. Gatyát varratott (1 fr 20 kr), két kötőért adott 1 forintot, március 3-án ,,fehér ruhát" vett 6 forint 12 krajcárért, az őszi vásáron pedig egy sapkát 4 forintért. E két évben összesen 87 forint 32 krajcárt költött ruházatra. El tudjuk képzelni öltözetét: munkára gatya elé kötött kötő, sapka, ünneplőre a kék öltözet kalappal s télen a suba. 1872-ben megint nagy költségbe fog: megcsináltatta a háztetőt és a kéményt. Ehhez egy öreg ház tetőjét vette meg és 625 kéve nádat, meg gyékényt, 162 forint 25 krajcárét, mindezt részletesen felsorolja. Ebben az évben nagy betegségbe esett, .,hideglelésbe", mely „annyira el volt hatalmasodva, hogy minden háznál volt 3 meg négy is". „Én is 1872ik évben Augusztus 4én lettem nagy beteg, akkor felgyógyultam ismét lefogott a hideglelés, ezen évben osztón végig mindig beteges voltam.'" Ennek a súlyos betegségnek emlékét egész életében viselte, az elmélkedéseit tartalmazó füzetben emlékezik róla, s utal rá cserepeinek felirataiban. Beszélt róla gyermekeinek, emlegette, hogy azt hitte meghal, három hónapig nem dolgozott, ,,csak kelt, feküdt". Különben is gyenge testalkatú lehetett, azért is becsülte mindig a lelkierőt: „Bizakodók nagyon az én egésségemben és erőmben, hogy míg nagyok és erős emberek betegeskednek, és én pedig kisiny és gyenge testű mégis az én dolgomban sokra haladhatok. . ." — Az „Igaz és tökéletes beszédek" című füzetet e nagy betegségéből való felgyógyulása után kezdi írni, 1873-ban. (Erre vall az írás és a tinta összevetése a kró14 Vö. Kiss Lajos i. m. NÉ. XV. 251—254. A ,,kö" az őrlőkőhöz tartozik. Kiss Lajos szerint Belényesről hozták. A „dupó vas" a mozsár törője, kovácsmunka. Nem tudjuk, hogy a ,.párhuz" szóval Maksa milyen szerszámot értett. A ,,födőszödővas" sem ismeretes, Kiss Lajos „edényszedő vaskó"-t mutat be, amely szintén kovácsmunka. A deszka az edény szárításához kellett. 127