A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

nikaszerü füzettel.) Bibliaidézetekkel, zsoltársorokkal kezdődik (a helyet mindig megjelöli), hogy aztán saját szavaival folytassa tovább. Egy különálló lap bibliájából esett ki magaköltötte verssel: „En Мак sa Mihály szerelem ezen bibliát Mert ebben találtam lelkemnek nyugalmát. . ." Nem pontosan idéz, hanem emlékezetből, elváltoztatva a szavakat. A címet a Jelenések könyvéből vette (21. r. 5 v.): „Es mondta az kV a' székben ül valu: ime mindeneket megújítok. Es monda nékem: írd meg; mert e beszédek tökéletesek és igazak". Friss még benne а megkönnyebbedés betegsége után: „Mert én is az Úrhoz nagy Ínségemben felkiálték könyörögvén és meghalgata kérésemben tőle segedelmet nyerek és azt mondám hogy nyavalyáim könnyebbültek. Mert a haláltól való félelem is szorongatja szívem, gondolám, hogy engemet az Úr reggelre magához szol lit. De én reszketve a" nagy irtózástól, az én Istenemhez felkiálték így szol lék Térj hozzám Uram! kegyesen mert jaj elfogyatkozom! te nagy irgalmadból, szánj meg nyavalyámban és ne hagyj el kinaimban, ments meg a" haláltól" (Solt. 6. solt.). Füzetének tartalma meg-megújuló fennkölt hangú imádság. Gondoljuk el, hogy ezekben az években (1871-től 1879-ig, házasságáig) magányosan élt és magányában teljesen befelé és a vallás felé fordult: „engem lelki harcaimban és ezen testi nyomorúságaimban senki meg nem vígasztalt az emberek közül, hanem azt bizonnyal állítom és vallást teszek arról hogy engem nagy lelki harcaimban és testi nagy nyomorúságaimban is csak az én Istenem és az emberi nemzetnek megváltója az Úr Jézus igéje és tudománya vígasztalt meg és bátorított minden kísértetim és fájdalmon és félelmeim között, (ti. „nagy álmok szállnak reám. . . iszonyú látásokkal") mert midőn azt gondolom, hogy mindenektől elhagyattattam az én Istenem akkor, volt legközelebb hozzám. . ." Szüntelen fohászkodás, a túlvilági élet vágya az egész füzet. Az e világi életre kevés kívánsága marad: „Lelkem esméretinek adj csendességet ezen a világon, testemnek is egésséget, mert a' csendes lelkiismeretnél nincsen nagyobb boldogság. . ." „Oh mi Urunk Istenünk, nincs nékem több reményem, mint te édes Istenem, mert én szegény vagyok, semmire sem bízhatok, a" gazdag bízik kincsében, a^ szegény csak Istenében. Azért csak arra kérlek tégedet, óh én erős Istenem, ne hagyd el cí szegényt hanem fogd fel az ügyét, a' nagy nehéz munkával sanyargatják, munkája árát is elfogják. . . Nem kedves Uram az alázatos ember d földön az emberek előtt, sőlt inkább d kevélyeket dicsérik, mert ezeknek van szerencsés állapot jok (vagyon), és a" szegényt megnyomorítják. ' ' Az 1873-as kolera idején írhatta: „Búsul az én szívem kedves hazám szomorú állapotán, mert fiai mind elhajlottak Ű' gonoszság után, látogat bennünket a" nagy Úr Isten minden csapásokkal. . ." 1874 őszén az ,,Oszi szűk termésen való bánkódás'

1 címmel alliteráló szólásokkal fohászkodik: „Nemzetünket Uram téríts az igaz útra. . . hazánkat áld meg bő terméssel, szőllőinket bő szürettel, virágoztasd városainkat, ennek mindenféle lakóit. . ." Majd újra egy lappal odább: „Könyörgés a" sokat szenvedett hazáért". Ugyanaz a hang ez, amellyel később a butellákon találkozunk: a hazára kér áldást, bőséget, arra a hazára, amit az ő számára elsősorban Vásárhely jelentett. 128