A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Juhász Antal: A deszki hajóvontatók
tetejetlen hajókon a gulibában főztek a hajósokkal együtt, de külön koszton voltak. 29 Étkezésük eléggé egyhangú volt. Hazulról vittek magukkal krumplit, tarhonyát, zsírt, szalonnát, lisztet, hagymát, sót, paprikát. Kenyeret alkalmanként folyómenti falukban vettek. Leggyakoribb eledelük a krumplipaprikás, tarhonyáskrumpli. Míg a kocsisok ettek és ebéd után pihentek egy kicsit, az abrakos megetette-itatta a lovakat. A vontatólovakat az első világháború előtt ún. zablóból etették. A zabló tulajdonképpen négy vaskaróra, az ún. zablókarókra négy sarkánál fogva kifeszített kendervászon, amibe a lovaknak szánt abrakot, takarmányt tették. A zablót a kocsisok vitték magukkal, de a zablókarókat a hajósok adták ki a hajóról, a viceszentesből. A karókat a pörőnek (pöröly) nevezett nagy vaskalapáccsal verték le, ami szintén a fahajó fölszereléséhez tartozott. Egy zablóból általában 8 ló evett: 3—3 a hosszabbik oldalán, 1 — 1 a két végén. Ha több lóval vontattak, a zablókat egymás mellé helyezték el. A múlt századi deszki vontatók még zabbal abrakolták a lovakat. A fahaióknak volt egy zablmmbár nevű részük (a vízhányónál), ahol a vontatólovak eleségét tartották. A ma élő vontatók már inkább kukoricával abrakolták. azt tartják, a kukorica adta az erőt a lovaknak. Egy lóra egyszerre 5 összemarok kukoricát számoltak. Az a vélemény, hogy a zab nem árthatott meg a lovaknak, míg a kukoricából, ha sokat esznek, bezabálnak és csömört kapnak. A bezabált lovakat a deszkiek úgy gyógyították meg, hogy vízbe vezették, mert tapasztalatuk szerint ,,a hideg víz kiszívja a csömört." Persze szénát is vittek magukkal a kocsijukon, de mindig olyan parti helyen álltak meg, ahol volt mező, azaz a lovak legelhettek. Az első világháború óta zabló helyett abrakos tarisznyából etettek. Ezért a fiatalabb kocsisok a zablót már csak hírből ismerik. Delelő után a kocsisok ismét ,,ráfogtak a kötélre," a hajósok földszedték a macskát és folytatódott a vontatás pihenő nélkül esti besötétedésig. Estére az abrakos meleg ételt főzött a kocsisoknak. A vontatók naponta háromszor ettek és rendszeresen vacsorára volt meleg ételük, mert a déli főzés olykor elmaradt. Rendszerint krumplis ételt vacsoráztak, de szerették a halat is, amihez könnyen hozzá tudtak jutni a halászoktól. Ott éjszakáztak, ahol rájuk esteledett, de ha tehették, úgy osztották be az időt, hogy valamelyik tiszai csárda közelében érje őket az est. Ismert, hogy a vontatók és vízenjárók általában nem vetették meg az italt. A gyakori alkoholfogyasztást a nagy erőkifejtéssel és kifáradással járó nehéz testi munka végzése magyarázza. Hideg őszi és téli hajnalokon a pálinka vagy borivást természetes szükségletnek kell tartanunk, mert olyankor az alkohol melegíthette föl elgémberedett tagjaikat. Éjjel nem vontattak, csak abban az esetben, ha nagyon sürgős volt a fuvar. A kormányos akkor is csak holdvilágnál vállalta a felelősséget, mert sosem lehetett tudni, hogy milyen veszedelmeket rejt a Tisza, ha mégoly tapasztalt kormányos állt is a domentáton. M Nyáron, jó időben a vontatók a parton éjszakáztak. Esős, hűvös időben gabonáshajókon a csárdában, tetejetlen hajókon a gulibában húzódtak meg a hajósokkal együtt. Éjszaka a benyűgözött vagy partmenti fákhoz kötött lovakra az ab2 " Csárda, guliba — a fahajók farán épített fedett helyiség, amely a hajósok pihenőhelyéül szolgált. Tetejes hajón csárda, tetejetlen hajón guliba volt a neve. A csárda rendesen ketté volt osztva: egyik fele a kormányoslakás, másik a hajósok lakása, benne ágyak, polcok és egy vaskályha. 26 Domentát — a kormányos állása, ahonnan a timonnyal vagy kormányrúddal a hajót irányítja. Tetejes hajón a csárda fölött, tetejetlen hajón a guliba előtt bakokra fektetett deszkák alkotják. 106
