A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

Elő fordult, hogy a megáradt Maros sodrása — ha a kocsisok nem voltak eléggé elővigyázatosak — vízbe rántotta a lovakat. Egy alkalommal a hét lovas cukkból csak egy ló maradt meg, a többi egy szirtről a folyóba zuhant és belefulladt. A Maroson alacsony vízállás idején is nehéz volt a vontatás, akkor ugyanis nagyon porondos, zátonyos a folyó. Olyankor be kellett menni a cukknak a folyóba is, hogy elkerülhessék a zátonyokat. A vontatásra a szerbek aránylag kis termetű, ún. középlovakat vettek és neveltek. Tömörkény ezeket vékony ,,macskalovak"-nak nevezi. Hároméves lovat már befogtak és addig hajtották, ameddig bírta, Azt mondják, dolgoztak 25—30 éves vontatólovakkal is. A vontatók fiúgyermeküket 12—13 éves korában már elvitték magukkal, hogy szokják és tanulják a munkát. A gyerek apjával hajtotta a lovakat, majd azt a feladatot kapta, hogy a prednyákot vezesse, mint rajder. így a fiúk legénykorukra már elsajátították a vontatás minden fortélyát. Deszken a század elején kb. 40—50 főre tehető a hajóvontatást végző fuvarosok száma. Ebbe beleszámítanak a munkát vállaló kocsisok rendszeresen vontatást űző családtagjai — pl. fiai — is. Ezen felül még számításba kell vennünk azokat, akik önállóan nem vállaltak vontatást, de hívásra — 1—2 lóval — cimborának elmentek. A deszki szerbeken kívül néhány újszegedi magyar fuvaros foglalkozott még rendszeresen hajóvontatással. Konkurrenciát nem jelentettek a deszkiek számára, mert akkor vontattak, amikor úgyis volt bőven fuvar. * A deszki hajóvontatók bandáiban a munkamegosztás egy figyelemreméltó formájával találkozunk. Amikor egy gabonáshajó vontatására 14 lóval 5 kocsis társult, csak hárman vontattak, a másik kettő abrakos volt. Az abrakosnak nappal a főzés és a lovak etetése-itatása volt a feladata, éjjel pedig a lovakra vigyázott. Az éjszakai őrködésért cserében nap közben a hajón pihenhetett. Abrakosnak általában idősebb vontatókat osztottak be, hiszen munkájuk könnyebb volt, mint azoké a kocsisoké, akik egész nap a vontatóutat rótták és bajlódtak a lovakkal, meg sokszor a bokros, bozótos terep akadályaival. Egy ízben, amikor 20 lovas gabonáshajót vontattak föl a Tiszán Titelről, a vontatók így oszlottak meg: 6 kocsis és 3 abrakos. A kocsisok száma nem mindig ilyen arányban volt a lovak számával. Adatközlőink egybehangzó tanúsága szerint 6 lovat egy kocsis el tudott hajtani, különösen az utóbbi évtizedekben, amikor csak homokosdereglyéket fuvaroztak. Ez nem volt könnyű feladat, de a gyakorlott deszki vontatók megbirkóztak vele, 6 lovas dereglye vontatását tehát ketten „fogták föl": egyikük volt a kocsis, másik az abrakos. 8 lóhoz viszont már két kocsisra volt szükség. Az ismertetett munkamegosztás igen hasznos volt egyrészt az időmegtakarítás, másrészt a munkaerő kímélése szempontjából. /. Időmegtakarítást jelentett, mert mire elérkezett az étkezés ideje, az abrakos már megfőzte az ebédet vagy vacsorát és a kocsisnak nem kellett a főzéssel külön időt tölteni. 2. Kímélte az idősebbek munkaerejét és legalább a néhány éjszakai órára biztosította a napi munkában elfáradt, törődött vontatók pihenését. A lovas vontatók napi munkabeosztása és étkezése a következő volt. Még alig világosodott, hajnalban, 3—4 óra tájban keltek. Az abrakos megabrakolta a lovakat és mihelyst megvirradt, indultak. 7—8 óra tájban megálltak frustakolni, de sokszor előfordult, — különösen ha sietni kellett — hogy vontatás közben, a ló mellett ettek. A frustok rendszerint szalonna és kenyér volt. Délre hajókon a csárdában. 105